Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Dr. Barcza József: A Református Egyház szerepe a forradalomban különös tekintettel Ravasz László ny. püspök jelentőségére

hogy ti magyar református teológusok vagytok. Mindig úgy viselkedjem tek, hogy ezt szem előtt tartsátok... Úgy szóljatok és cselekedjetek, hogy mindennel használjatok és építsetek. A harcok közben pedig szerinte a teológusok feladata a véradás, mint ahogyan október 25-én egyik professzortársával és 25 diákjával együtt példamutatóan ezért ment a Péterffy utcai kórházba.

Nem református sajátosságként ugyan, de az egyháztörténet és a forradalom reális képéhez tartozik, hogy kettős vonalon nyilvánult meg a lelkipásztorok, presbiterek felelősségvállalása.

Az egyik: a külföldi testvéregyházak adományainak megérkezése előtt már megindult és később is folytatódott az önerőből való segély- nyújtás. Pl. a borsodi egyházmegye lelkésztestülete október 30-án levelet írt a megyei Munkástanácsnak, amelyben „ őszinte megbecsüléssel adózik mindazoknak, akik önfeláldozóan harcoltak és most dolgoznak a nép szabadságáért, függetlenségéért... a magyar szabadságharc bor- sodi áldozatainak segítésében való együttérzését úgy is kifejezi, hogy erre a célra húszezer forintot ajánl fel. Budapesten a Pasaréti presbitérium szervezett karitatív akciót,* 4 ami tovább gyűrűzve országos méreteket öltött.5

A másik vonülat pedig az, hogy a lelkipásztorok az önbíráskodás és az anarchia megakadályozására törekedtek. Altalánosíthatóan jellemzőnek tekinthetjük a dunántúli Alsósegesd lelkipásztorának esetét. Október 27-én a református templom előtt álló hősi emlékmű körül gyülekező tömeg a Nemzeti Bizottság, ill. a Munkástanács megalakítására indulva csatlakozását kérte. Azzal a feltétellel tett ennek eleget, „ ha senkinek a község vezetősége közül semmi baja nem lesz, ha egyetlen- egy ablaküveget sem törnek be, ha a személyi bosszút félre teszik, és keresztyén módon viselkednek. Ígéretet tettek rá... békésen zajlott le a felvonulás. Előzőleg a nép ádáz gyűlölete egészen más érzésekkel in~ dúlt el. Hasonló esetek hosszú sora mutatható ki pl. Solton, Özdon, Tiszaburán, Kupán, stb. sőt: az 1957 december 31-én felakasztott GuDr. fßarcza József

1 A teológiai hallgató Szűcs Zoltán visszaemlékezését közölte a Reformátusok Lapja 1989. 29. sz. Az események másik megszólaltatott szem- és fültanújával készített interview szövege először a Vasárnapi Újság 1989. május 14-i számában jelent meg (!), majd szövegét leközölte a Reformátusok Lapja 1989. 31. száma is.

2 Pap László: i. m. 338.

A Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára Gy. 107/1956.

4 Szilágyi István: Törvényen kívül. Gépirat a szerző tulajdonában (Miskolc).

3 A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában I. l.c. 544 (2Ó0)

A Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltárában l.b. 467/1957.

94