Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Prof. J. Wajne Baker: Egyház, állam és rajongás
Traf % M 7)a£er Az anabaptista probléma Buliingert illetőleg folytatódott 1535-ben, annak ellenére, hogy kevesebb anabaptista volt Zürichben, mint korábban. 1525 és 1529 közötti időszakban 357 anabaptista volt 49 különböző városban és faluban. 1530-1549 között számuk 106-ra esett vissza, s 47 városban illetve faluban éltek. Ezek az adatok lehet, hogy nem egészen pontosak, de még ha a későbbi időben kétszeresére, azaz 212-re nőtt is az anabaptisták száma, mégsem érte el a kb. 60.000 főt kitevő lakosság egy százalékát sem. Mindez azt a következtetést engedi meg, hogy Buliinger teljesen megszállottja volt az anabaptista problémának. Több mint valószínű azonban, hogy Buliinger félelme nem volt alaptalan az anabaptista tanítást illetően, hogy ti. a református tanítás, amely szerinte az isteni igazságot tartalmazza, megfertőződött volna, esetleg eltűnhetett volna, ha a hatóságok nem foglalkoznak komolyan az anabaptistákkal. Az egyik valószínű oka Buliinger anabaptistákkal szembeni aktivitásának a münsteri esemény volt 1533-35 között. 1533 második felében, a többségben lévő mérsékelt rajongók Bemard Rothmann vezetésével meghatározó erővé váltak a városban. 1534 februárjában Rothmannék átvették a hatalmat Münsterben, csakhogy nem tudták kézben tartani a szélsőséges rajongó holland prófétákat, mint előbb Jan Matthijs majd Jan Leyden, aki királynak kiáltotta ki magát, kivégeztette a vele szembefordulókat és bevezette a többnejüséget. 1535 első felében Münster ostrom alatt volt, végül június 25-én a püspök csapatai visz- szafoglalták. A münsteri események Buliinger és a vezető reformátorok számára azt bizonyították, hogy rendkívül veszélyes lehet a rajongás, ha szabadon lehet terjeszteni az arra vezető hamis tanításokat. Münster félelmeik beigazolódása volt. 1534. január 3-án Buliinger azt írta Vadainnak, úgy hallotta Bucertől, hogy Münsterben bezárták az összes templomot, egy kivételével, amelyikben Melchior Hoffmann tanítványai prédikáltak a kormányzat ellen. Buliinger szerint mindezek mögött Schwenckfeld állt. 1535 tavaszán Buliinger készített egy dokumentumot, amelyben tanácsot ad a zürichi elöljáróságnak az anabaptistákkal való bánásmód iránt: Bizony kötelessége a tiszteletreméltó elöljáróságnak, hogy büntesse becsületében, testében és javaiban azokat, akik eltántorítanak, vagy akik már eltántorodtak a hittől . Először a synodus véleményezte, majd elfogadta a dokumentumot, azután nyújtották be a tanácsnak. Két oka volt Buliingernek, hogy felvesse ezt a témát ebben az időben: a zürichi tartományban folytatódó anabaptista tevékenység és az általános bizonytalanság a’tekintetben, hogy miként lépjenek fel ellenük. Ismerve azonban Buliinger általános magatartását a rajongókkal szemben és figyelembe véve, hogy véleménynyilvánítása 88
