Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Prof. J. Wajne Baker: Egyház, állam és rajongás
CPixsf. Z/. Isi). Datier volt egy kérdése. Kérte Buliingert, hogy legyen hozzá türelemmel, mert még egy tétel körül zavarban van: „ ez pedig az igehirdetés szabadsága; s vajon a magisztrátus ebben az ügyben tilalom vagy büntetés alá veti-é azokat, akik nem értenek egyet azzal, akit superintendensnek jelölt (azaz Buliingerrel) . Csatolta Schwenckfeld levelét, hogy Buliinger elolvassa. Buliinger válaszának hangneme bizonyára nem lepte meg Judot. Schwenckfeld tévelygése nem volt új dolog, sőt, tanítása „ csaknem szóról szóra megegyezett a Donatistákéval, akiket az egyház elítélt több mint ezer évvel azelőtt. Schwenckfeld még „ Erasmusnál is ingadozóbb volt. Először tagadta, hogy anabaptista volna, majd elutasította a gyermekkeresztséget. Következetlen volt az elöljáróság hatalmának kérdésében is. Először ragaszkodott ahhoz, hogy az anabaptistákat nem büntetheti, mert az elöljáróságnak nincs hatalma az egyházban, majd megengedhetőnek tartotta mégis az elöljáróság általi megbüntetésüket, ha felborítják a rendet, vagy ha megszegik a polgári töltényeket. Buliinger szerint Schwenckfeld ezen a ponton elárulta magát, mert éppen ez volt, amiért az anabaptistákat üldözni kellett: mert ők az elöljáróság, az adó és az esküvel szemben tanítottak, meghasonlásba vitték az egyházat a keresztségükkel, az igazságtól eltévelyedtek . Még rosszabb volt, hogy Schwenckfeld a lelkiismeret és a hit szabadsága mellett érvelt. „ Oh meggondolatlan ember , kiáltott fel Buliinger: „ ha mindenféle hitnek szabadsága lenne, kétségtelen, hogy az igaz hit elnyomatásba kerülne. Az pedig nem lenne más, mint a mi egy igaz hitünk. Ezen kívül nincs más igaz hit... Csak az igaz hit lehet szabad. A lelkipásztoroknak és a keresztyén elöljáróságnak egyaránt éberen őrködniük kell, hogy megőrizzék azt. Ha Schwenckfelden múlna, az egyház „ ezer részre szakadna . Végül Buliinger biztosította Judot őszinte barátságáról. Kifejezte reményét, hogy Isten meg fogja erősíteni Jud szívét újra. Judot végül is teljesen meggyőzték. December 25-én írt levelével kapcsolatát megszakította Schwenckfelddel. Néhány nappal később Buliinger írt Vadiannak Sankt Gallenba: „ Dicsérjük Istent, helyreállította Leo értelmét! . A zürichi egyház vezetőjeként, az első két esztendő szinte minden napján Buliingernek számtalan, az egyházzal és a magisztrátussal kapcsolatos kihívásnak kellett megfelelnie: a zöfingeni vita az anabaptistákkal; Haller szembehelyezkedése azon érveivel, amiket az Otesta- mentumra alapozva hozott fel, annak bizonyítására, hogy az elöljáróság megbüntetheti az anabaptistákat; Jud bizonytalansága, s vonzalma Schwenckfeld tanítása iránt; és az általános nézetei Schwenckfeldnek 86
