Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Prof. J. Wajne Baker: Egyház, állam és rajongás
Cjjy/iáz, áffam és rajongás Bucert, hogy miként vélekedik arról, hogyan bánjon a polgári kormány az anabaptistákkal. Bucer válasza megnyugtató volt Buliinger számára. Bár Bucer nem támogatta a halálbüntetést, teljesen megegyezett abban Buliingerrel, hogy az elöljáróságnak keményen kell fellépnie az anabaptistákkal szemben, és hogy hatalmat gyakorolhat a vallási ügyekben. De minden beszédnél hatásosabb volt az, hogy Bucer segített Buliingernek meggyőzni Judot Schwenckfeld tévelygéséről. Jud harmadik levelében elismerte Schwenckfeld előtt, hogy távol áll attól, hogy meggyőzze őt Buliinger és Bucer. Schwenckfeld szeptember 10-i válasza tömör, meggyőző érvelés volt a vallásszabadság mellett. Kijelentette, hogy minden egyház ~ katolikus, lutheránus, zwingliánus - elnyomó. Mindegyik Mózeshez kötődik; egyik sem engedi a Krisztus Lelke általi keresztyén szabadságot. Maga Schwenckfeld nem tartozik egyik egyházhoz sem vagy felekezethez, így nem vesz részt az elnyomásban, vagy a vérontásban. Krisztus egyháza nem helyhez kötött. Az elöljáróságnak nincs hatalma a hit dolgaiban, jogtalanság, ha valakit a hite miatt kivégeznek. A keresztyén lelkiismeret szabad kell, hogy legyen. Megismételte, hogy nem ismeri el a régi és új szövetség egységét. A keresztség nem újszövetségi megfelelője a körülmetélkedésnek. A gyermekkeresztség emberi találmány. Szokatlan érvelésével a türelem és lelkiismereti szabadság kérdésével kapcsolatosan Schwenckfeld érintett egy jelentős problémát, mint a reformáció következményét: a különféle egyházak és szekták elszaporodását. Mindegyikük meg volt győződve, hogy ő birtokolja az igazságot és vallotta, hogy ezt az igazságot erőszakkal is érvényre kell juttatni. Schwenckfeld meg is jegyezte: „ a pápisták kiátkozzák a lutheránusokat, a lutheránusok a zwingliánusokat, a zwingliánusok üldözik az anabaptistákat, az anabaptisták kiátkozzák mindegyikőjüket . Bár Schwenckfeld az állította, hogy nem anabaptista, Judhoz írt utolsó levelében elkövetett egy stratégiai hibát. Tagadta a szövetség egységét és az Otestamentum tekintélyét, s ezekkel együtt elvetette a keresztség és a körülmetélkedés közötti analógiát, s így a gyermekke- resztséget. Buliinger, amikor elolvasta a levelet, nem is siklott át ezeken a pontokon felületesen. 1533 őszén Judnak még voltak bizonyos kétségei. Novemberben írt neki Capito és Bucer is. Decemberben Jud arról értesítette Buliingert, hogy ezek a strassburgi levelek nagy segítségére voltak kétségeinek eloszlatásához. „ A kétségek az egyház és a gyermekkeresztség kérdésében nagyrészt megszűntek . Ez a kijelentés sejteti Jud kétségeinek nagyságát; csaknem meggyőzte őt Schwenckfeld a gyermekkeresztség elvetéséről. Azonban 1533 végén, éppen ezen a ponton, Judnak még 85
