Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Prof. J. Wajne Baker: Egyház, állam és rajongás

CPi-of. M OSalteiaz ember saját véleménye és elméje szerint, hanem önmaga által, valamint a hit- és a szeretet szabálya szerint. Amennyiben bizonyos textusoknál előfordul, hogy egynél több értelmezési lehetősége van a szövegnek, az írást úgy kell tekinteni, mint egészet és a világosabb textusokat kell felhasználni a kevésbé érthetők magyarázására és „ az adott szöveget a hit, a szeretet és a contextus szerint kell értelmezni. Ha az anabaptisták magyarázat helyett bizonyos textusokat gyüjtenének össze, Haller kövesse ezeket a hermeneutikai elveket. Ha volna olyan textus, amelyik nem értelmezhető szó szerint, „ akkor a contextust kell megvizsgálni: mi előzi meg, mi követi a textust, s mi a hit és szeretet kritériuma .

Ezt a választ Buliinger tágabb szövetség koncepcióján belül kell figyelembe venni. A teljes írás alkotta a szövetség okmányát és a szeretet parancsa foglalta össze annak feltételeit. Mivel a cél az értelmezésben a textus elhelyezése a teljes írás contextusában, azaz a szövetségben, ennélfogva a szövetség feltételei — hit és szeretet — lettek Buliinger hermeneutikai vezérfonalának alapjává. Következetesen alkalmazta ezt a magyarázási elvét akkor is, amikor az anabaptisták még eszében sem voltak. Erőteljesen védelmezte az Ószövetség fontosságát semlegesebb összefüggésben is, mert az ő szövetség elgondolása annak tekintélyétől függött.

Haller számára folyamatosan létező fontos kérdés volt az anabaptisták kezelése. Július 25-én levélben beszámolt Buliingernek a zöfingeni disputáról: mindenben Buliinger hit és szeretet szabálya szerint jártak el. Néhány nappal később Haller újra írt, s kérte Buliinger tanácsát abban, bogy a magisztrátus hogyan járjon el az anabaptistákkal. Haller megborzadt attól, „ hogy túlságosan is szomjas a vérükre , de ugyanakkor úgy vélte, hogy a túlságosan nagy engedékenység ellenszenvet vált ki a legtöbb emberből az egyházban . Bár Buliinger válasza elveszett, nyilvánvalóan az anabaptisták kemény megbüntetését javasolta, beleértve a halálbüntetést is.

Szeptember 8-án Haller arról értesítette Buliingert, hogy a berni tartományban az anabaptisták száma láthatóan növekszik. Négy nappal később újra írt, igen nyugtalankodva az anabaptisták halálra adásának gondolatától. Ha helyes, hogy az anabaptistákat tévelygésükért és lázadásukért halállal büntessük, miért nem alkalmazzák ugyanezt a törvényt a katolikusokra és az erkölcsileg romlott emberekre is? Biztosította Buliingert, hogy ő nem kételkedik abban, hogy az anabaptisták tévelygők, de nem bizonyos afelől, hogy ki kellene őket végezni. S úgy tűnik, hogy mártírjaik csak szaporítanák tagjaik sorát. Még fontosabb, hogy Krisztus azt mondta, hogy a keresztyéneket üldözni fogják az

80