Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Dr. Benke György: A kisgyermekek keresztyén szellemű nevelése

Nagyon röviden és tömören mondom el: a Szentírás komolyan ve­szi, szem előtt tartja mindhárom meghatározó tényezőt. Komolyan ve­szi a múltat, amikor így tanít az emberről: bűnben fogantatott és szüle­tett, hajlamosabb a rosszra, mint a jóra. Komolyan veszi a jelent: nem privát személyiségformálást végez, hanem meghatározott közösségbe, a keresztyén gyülekezetbe hívja és helyezi bele az embert, ahol egymást korrigálják és építik. Komolyan veszi a jövőt: „ biztos zengésű trombi­tával hirdeti, hogy nem lefelé vezet az ember útja (az egyéné sem, az emberiségé, a történelemé sem), hanem a megváltás, a kiteljesedés fe­lé. Ennek biztosítéka Isten ígéretének beteljesedése, Jézus Krisztus el­jövetele. „Jöjjön el a te országod adventvárakozás, Krisztusvárás, az ígéretek beteljesedésének várása, mely az egész teremtett világra vonat­kozik. A keresztyén nevelés, mint személyiségformálás nem kiirtani akarja a hozott, örökölt, meglevő tulajdonságokat, a rossz tulajdonságokat, hanem megszentelni. Péter lobbanékonyságát, Pál eltökéltségét meg­szentelte, - és a maga szolgálatába állította be Jézus Krisztus, mikor Orrá lett életükben. Definíciót is mondok: „ A személyiség az egyes ember egyéni tulaj­donságainak sajátos összessége és egyben bizonyos rendezettségül egy­sége . Az „egy bizonyos arra mutat, hogy többféle is lehet; valami­lyen, sokféle, ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. De ebbe az isme­retlen x-be behelyettesíthetjük a keresztyén nevelés magját vagy kul­csát, és ez nem „ami , hanem „aki - Jézus Krisztust. „Tanítvánnyá tenni azt jelenti, hogy megtartani azt, amit ő tanított. O az új ember _ Pilátus nem is értette, hogy mit mond, mikor Jézusra mutatva így szólt: Ecce homo - íme az ember! Öt megismertetni, mert megismer­hető, élete dokumentált az evangéliumban. Az ő „vonásai , személyi­ségjegyei kiábrázolódhatnak bennünk, életünk, magatartásunk krisztu­si, Krisztust követő élet lehet. Ezt így fejezte ki a középkorban egy ke­resztyén tanító: Imitatio Christi — Krisztus követése (Kempis Tamás). 3.A keresztyén nevelésnek egy különleges részéről, a kisgyermekek keresztyén neveléséről szólok ezután. Emlékezzünk arra, amit olvastunk a Mk 10,13-16-ból. Ebben a történetben a különös az volt, hogy Jézus magához enged­te, hívta a gyermekeket, nem az, hogy a tanítványok el akarták tiltani őket Jézustól. Az akkori szabály, szokás, törvény, illem azt kívánta, hogy Jézust, a Mestert a gyermekek _ és az asszonyok, az édesanyák — ne zavarják, ne menjenek hozzá. A templomba ~ és a zsinagógákba - se mehetett a gyermek, a fiúgyermek csak 12 éves korában, és azután. Az asszonyoknak és leánygyermekeknek mindmáig elkülönített helyük van ott, elzárt , elrekesztett a templomtérből, a férfiaktól. Dr. Di en/; e SZyorgj/

Next

/
Thumbnails
Contents