Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Ifj. dr. Fekete Károly: A Gyakorlati Teológiai Tanszék munkája a jövő igénye és lehetősége szerint
Ufj. cfr. Jellete Károly tének formálódásában. Teológiai intézeteinkben jellemző a spirituális középszerűség. A teológus nem lehet arc nélküli ember. Személyiségformáló szerepe van a Gyakorlati Teológiai Tanszéknek. A tanszék feladatkörébe tartozó tárgyak lelkiismeretes elsajátítása, számonkérése táplálhatja a hallgatók személyes kegyességének kiteljesedését, vonzó megjelenését. Ennek eléréséhez vigyázni kell arra, hogy a gyakorló igehirdetések alkalmai ne tegyék lehetetlenné, nyomasztóvá a teológia kegyességi életritmusát. Szükséges újragondolni a kettő egészséges arányát, s inkább a Kollégiumon kívül, gyülekezeti közegben szervezett gyakorlási lehetőségeket kell keresni, hogy az intézet falain belül, a teológia mindennapjaiban zajló áhítatok műfaji változatosságát meg lehessen valósítani. Az áhítat-mennyiség semmiképpen ne menjen a lelki minőség rovására. A tanszéknek elől kell járnia a diákok adventi, nagyheti lelki felkészítésében az egyéni kegyességi élet terén (adventi délután: megnyitó áhítat után különböző helyszíneken alternatív csoportos programként gyertyaöntés, fenyőből asztali díszek, adventi koszorú készítése, sógyurma-bábuk, süteménysütés, szalvéta-hajtogatás, a készített tárgyak bemutatása, záró irodalmi összeállítás, közös vacsora), illetve a legációs futtatás új módjának átgondolásában, tanszéki oktatók részvétele a legációs igehirdetés-kötet lektorálásában. A gyülekezetek felől nézve a Gyakorlati Teológiai Tanszék az egyház spirituális légkörének őre. 5. A segédtudományok eredményeinek mérlegre tétele és beépítése a Gyakorlati Teológiai Tanszék klasszikus tárgyainak anyagába. Retorika, pszichológia, pedagógia, vezetéselmélet stb. mérlegelt teológiai felelősséggel átszűrt eredményeinek felhasználása. 6. Csoportmunka az aktivitás érdekében. Ara a tanár szemszögéből: növekvő óraterhelés, de a hallgatói passzivitás átka sem könnyű teher. Az igehirdetési óravázlatok kidolgozása sem megy nagy létszámban. Bensőséges dolog. Összeszokottságot feltételez, mindenkire szükség van a közös gondolkodásban, véleménynyilvánításban. Az aktív csoportmunka hamarabb vezeti rá a hallgatót a saját homiletikai vénájának kitapintására, a saját hangjának, stílusának megtalálására. 7 7. Az ekkléziasztika rehabilitása. Egyházunk megújulását segítené elő, ha megtörténne a hallgatók minél mélyebb és szélesebb szembesítése a gyülekezeti realitással. Az egyházkép-zavar, egyházlátás-torzulás, a csonka lelkipásztorkép „ betegségeinek korát éljük. Fel kellene új formában, a mai állapotokat szem előtt tartva újítani a Coetus 68
