Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?

Van- e Csten szá/nána deli/.. ?

ge felé megírt utolsó alkotásában (Der Streit der Facultäten) úgy látszik megtalálja saját deizmusát és a „steril Isten -kép is eltűnik. A következőket írja: „ Isten nem egy rajtam kívül álló lény, hanem csak egy bennem rejlő gondolat. Isten a morális-gyakorlati, öntörvényhozó ész - így csak egy bennem létező, értem lévő, és fölöttem való Isten. A következő sokat elárul: „Az a képzet, hogy Isten létezik, a morálisgyakorlati ész princípiumán alapuló posztulátum, mert nélküle az ember nem tarthatja féken az emberi értelmet. (Dosztojevszkij ezt az álláspontot hangsúlyozta). Kant problémája akkor került a felszínre, amikor azt állította, hogy Istennek, mint morális előfeltételnek, szubjektív,. nem pedig objektív alapja van. Ezért mondhatta: „ Isten nem egy rajtam kívül álló szubsztancia, hanem csupán egy bennem levő morális összefüggés... Isten nem valami rajtam kívül létező, hanem az én saját ideám. Abszurd dolog megkérdezni, hogy létezik-e Isten" . Természetesen vigyáznunk-kell, nehogy az Opus Postumum-ból kész végterméket gyártsunk, mivel az csak egy sor jegyzet volt. Kant talán nem akarta úgy befejezni gondolatmenetét, hogy Istent emberi produktummá redukálja, és talán ezt a tanulmányt némileg másként fejezte volna be, ha tovább él. Egyértelműen közvetlenebb kapcsolatot keresett a(z) (erkölcsi) tudat és Isten között.

Azáltal, hogy feladni látszik saját deizmusát írásai vége felé, valamint, hogy Istent szubjektív gondolatainkra redukálja, Kant megközelíti azt a kereszteződést, ahol az őutána lévő filozófia úgy vélte, válaszút előtt áll: vagy a panteizmus vagy az ateizmus irányában halad tovább. Nem nehéz meglátni, hogy Kant miért hagyott fel egy komoly deiz- mussal: az istenbizonyítékok redukálásával meggyőződött arról, hogy egy olyan Isten, aki intuíció és hit által található meg, vagy morális követelményként (postulatum), csupán a szubjektív elképzelés terméke lehet. A tudás és a hit teljes szétválasztásával, Kant elkezd mindkettőből valami alapvetőt elveszíteni. Meg akarta menteni mind az Istenbe vetett hitet, mind a felvilágosodást. Ám egy, a hit és tudás között lévő dilemmával fejezte be, amelyből a filozófia nem könnyen gyógyul fel. Kant meglehetősen távol állt Kálvin János A KERESZTYÉN VALLÁS' RENDSZERE című müve nyitó szavaitól: önmagunk és a világ rpeg- ismerésének alapja Isten ismerete. Kant szintén lépéseket tett az empirikus individualitás értékének elveszítése felé, mivel annyira hangsúlyozta az ész általános normáit. Ámbár az pozitív lépés volt, hogy Kant * 1

hogy úgy mint ahogy a lélek vagy az elme a testben. Cf. Norman Geiser, Christian Apologetics (Baker, 1976), part two.

1 Berkhof, Two Hundred Years, p. 17.

49