Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?
2V. Öaivyer <Jranfí Kant nem igyekezett teljesen megfosztani hitelétől a teleologikus érvelést, hanem azt állította, hogy az nem kielégítő. Például: ha Isten a tervezés forrása, honnan tudjuk, hogy nem létezik egy Istennél magasabb rendű forrás? Kant csodálattal szemlélte a természetben és a világban tapasztalható célszerűséget, ugyanakkor azt vallotta, hogy noha ez egy tervező létére mutat, mégsem bizonyítja, hogy ez a tervező Isten. 3. Az ONTOLÓGIAI bizonyíték, mely azt mondja ki, hogy Isten a legtökéletesebb és legszükségszerűbb lény (ontos) - az ilyen lény ideája tartalmazza annak létét, mivel a lét Isten szükségszerűségének és tökéletességének része. Kant azért ellenzi az ontológiai bizonyítékot, mert nem ugorhatunk a gondolkodás szférájából a valódi lét szférájába (az_e/c/o5-ból az ontos- ba). Ami logikusan szükségszerűnek tűnik (egy idea), az ontológiailag nem szükségszerű (lény, létező). Kanti kifejezéssel élve: nem bizonyíthatunk magánvaló (numenális) dolgokat az érzékelhető jelenségek körébe tartozó (fenomenális) tényezőkkel. 4. Az ERKÖLCSI bizonyíték szerint Isten a legfőbb jó lehetőségének a feltétele: az egyetemes erkölcsi törvény Törvényadót feltételez. Bár Kant elutasítja az Isten létezésére vonatkozó összes racionális érvet, ugyanakkor azt állítja, hogy Isten egy szükségszerű morális posz- tulátum. Más szavakkal: Isten nem mutatható be racionálisan, Isten gyakorlati-erkölcsi előfeltétel. Például: Kant úgy vélte, hogy mivel ebben az életben nem érhetjük el a legfőbb jót, ezért létezni kell egy Istennek és lenni kell túlvilági életnek. Ezen az úton haladva Kant négy híres kérdést tesz fel2: 1) mit ismerhetek meg? (metafizika) 2) mit kellene tennem? (etika) 3) mit remélhetek? (vallás) 4) micsoda az ember? (antropológia) Kantot ámulatba ejtették az empirikus tudomány és az ész lehetőségei, de látta az emberi tudás határait is. Felfigyelt arra, hogy a tiszta ész a gyakorlati ész felé halad, azaz a gondolkodás kapcsolatban áll a cselekvéssel és az erkölccsel. Nem tévednénk, ha azt mondanánk, hogy noha Kant a tiszta ész lehetőségeit akarta analizálni, mégis a filozófia vö.:Norman Geisler és Winfried Corduan: Philosophy of Religion (Vallásbölcselet) c. könyvének (Grand Rapids:Baker Bookhouse, 1993) 5.fejezetével vő. Colin Brown, Christianity and Western Thought, vol. í. (Leicester: Apollos, 1990), p.311. 46
