Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Dr. Barcza József: A reformáció emléknapja és Tisza István

•2)/*. iSurcza ^fózáef: . S reformáció emiéhnapja éi SJiiza Jiáto

„ egyesíti lelkében Isten és a haza fogalmát, akiben hazaszeretet, Isten iránti hü ragaszkodás... egységes harmóniában olvad össze,”16

Utalok Révész Imre egyik előadásának a címére: „A Himnusz gyökerei a Kollégiumban.”17 Kölcsey Ferenchez hasonlóan bizonyára árnyaltabb kép tárulna fel Tisza Istvánról, ha egész életművébe beágyazott egyházi tevékenységét, annak gyökereit, „hazai” jellegű szociáletikai gyökérzetét is behatóbban vizsgálnánk, hiszen tettei mozgató rugói közé számítanak.18 Az ő „életútjáról, pályájának megítéléséről napjainkig szenvedélyesen izzó vita folyik, zajlik a per, miközben szélsőséges vélemények is újra napvilágot látnak.”19 Egyháztörténészként korántsem emelem őt piedesztálra, noha a maga korában méltó volt a Teológiai Fakultás tiszteletbeli doktori oklevelének átvételére, és találónak tartom az őt közelről jól ismerő jogászprofesszor megállapítását: „A kálvinista morál szigorúságát alkalmazta magával és másokkal szemben... a kötelességteljesítésnek ez a ridegségig menő megkövetelése tette Tisza Istvánt valódi puritán kálvinistává.'’'20

Befejezésként szólaljon meg két idézet tőle.

Nem szerette, ha valaki társadalmi értelemben vett „kisemberekről” beszélt, mert „én ezen fogalmat se magyar fogalomnak, se református fogalomnak nem tartom. Én kis embernek legfönnebb azt tartom, aki a maga hivatásának alatta marad... hagyjunk mi békét a kis emberek fogalmának és legfönnebb azokat tekintsük kis embereknek, akik azon működési körben, ahová az isteni gondviselés őket állította, megmérettek és híjával találtattak”21

Egy másik mondata pedig akár Luther magatartására is emlékeztethet, aki - miután a pápa kiátkozta, és sorsáról 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlés döntött - állítólag ezt mondta: „itt állok, másként nem tehetek.” Tisza István pedig 1902-ben ezzel az elkötelezettséggel, ígérettel zárta beiktatott egyházmegyei gondnokként tartott székfoglaló beszédét: Eljárásomban tévedhetek s tévedéseim számára kérem elnézésüket, arról azonban biztosíthatom,... hogy más iránytűt ismerni nem fogok, mint meggyőződésemet s lelkiismeretem parancsszavát. ”22

10 Tisza István: Gondnoki székfoglaló. I.m. 5.

17 Nyomtatásban is megjelent: Szatmárnémeti, 1942.

18 Az újabb irodalomból három monográfiára hívom fel a teológiai hallgatók figyelmét. Pölöskei Ferenc: Tisza István. Bp. 1985., Vennes Gábor: Tisza István. Bp. 1994., Horánszky Lajos: Tisza István és kora. 1-2. kötet. Bp. 1994.

19 Pölöskei Ferenc: Tisza István utolsó napja. In: Népszabadság 1998. október 30-i sz. 7.

20DPL 1918. 372.

21 DPL 1908. 818.

22 Tisza István: Gondnoki székfoglaló. I.m. 17.

120