Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Heinrich Bullinger: Két értekezés (Ford.: Dr. Szőnyi György)

^droópatalli 'jJ'äzeteL

zítve. Ezeket a Szentlélek munkálta. Összefoglalva pedig az Ó- és Újtestamentum. Az Ószövetségnek, mint Szentirásnak a feltétlen tökéletességéről beszél az apostol: az Istentől ihletett írás hasznos a tanításra... II. Tim 3: lók. És kicsoda kereshet más egészséges tanítást, amely nem található meg benne. Ki merné föltételezni, hogy nincs benne ezekben az írásokban mindaz, ami életünket és üdvösségünket illeti elégséges mértékben? „Egészen tökéletes” és hozzáfűzi: „minden jócselekedetre teljesen felkészített.” Mivel pedig a Szentírás azután Krisztus szent apostolainak igehirdetéseiben megsokasodott és kivilágosodott, mert ezekbe foglalták az egész Krisztustól vett tanítást és átadták azt az egyháznak mértékül és szabályul, miért ne hajolnánk meg annak tekintélye előtt? Mert ezekben a teljes tanítást tartalmazó írásokra épülve akarja látni az Úr a mi egész vallásunkat. Ezekből az írásokból szállt szembe ő maga is ellenségeivel és ezekből tanította az övéit. Ezért soha és sehol sem vont be érvelésébe a Szentírás mellett vagy ellen hagyományok által megerősített szabályokat vagy elterjesztésüknél fogva érvényes vélekedéseket, vagy a szentek beszédeit és cselekedeteit, vagy valamilyen lelkek titkos orákulumát. Sőt azt mondotta: „Én vagyok az igazság” Ján 14:6. A Máté 15-ben szembehelyezkedik az Atyák tradícióival, elítéli azokat, amennyiben Isten írott Igéjével meg nem helyezkednek.

Az egyedüli Krisztus marad az ő gyülekezetének tökéletes tanítója minden időben és minden helyen. Naponként szól ő a próféták és apostolok tanítása által híveihez. Ha őnéki engedelmeskedünk nem járunk sötétségben, hanem miénk az élet zavartalan világossága. Mert amint fáklyáinkat és csillárjainkat sohasem tudjuk a napfény ragyogása fölé emelni, így nem pótolhatja az emberi tradíció az isteni tanítás hiányát; mert annak nincsen semmi hiányossága. Ugyanaz a Krisztus, urunk és a gyülekezet világossága, a mi egyházunk reformálásának tökéletes példáját is előtárta, amennyiben ő minden rendelést eredeti, Istentől adott formájára vezetett vissza. Isten az egyháznak megadta igazi formáját, amelyet az emberek találmányokkal és gonosz kísértésekkel megrontottak, visszaélésekkel. Az reformál, aki ezeket a visszaéléseket leállítja és az eredeti formát újra felállítja. Máté 9:lók. Azért Krisztus is az ő példájával és az ő apostolainak példájával tanította, milyen magatartást tanúsítsanak a hívők a nyilvánosságban, az egyházban és az összegyülekezésekben. (Isten megismerése a kijelentésből származik.) Amit Istenről tartanunk és hinnünk kell, azt az egyházban sokak vastag könyvekben (vaskos kötetekben) akarták elmondani, és annak valódi kifejtéséhez mégsem juthattak el. Sokkal inkább úgy áll a dolog, hogy nekünk az Atyáról Krisztusban kaptuk, mint igaz Istentől a legvilágosabb és legtökéletesebb megismertetést, hogy kicsoda és milyen az Isten? .... (majd Ján 3:16 magyarázata következik részletezve a hit tartalmát...)

Mi az egyház? Az egyházról ma nagy idő ráfordításával vitatkoznak, pedig a mi Urunk, akiben minden bölcsesség és tökéletesség lakik, az egyházat egészen egyszerűen mindazok a hívek egybegyülekezésének (vagy gyülekezetének) nevezi, akik vallják Péterrel, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia és a világ üdvözítője. Ez a gyülekezet Krisztusra, az egyetlen, mozdíthatatlan

79