Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Dienes Dénes: Liturgia Sacrae Coenae.
vetkezik, hogy változatos lehetett itt is a kép. Megerősíti ezt Alvinczi Péter nyilatkozata, aki ,^4z Úrnak vacsorájáról való rövid intés” című, 1622-ben kiadott munkájában megállapítja a szertartásról, hogy ,/lz eklézsiák szabadságában volt ez eleitől fogva, mostan is úgy vagyon, hogy bizonyos tartományoknak bizonyos ágendájok vagyon, melyhez városonként és falunként az egyházi személyek alkalmaztatják a ceremóniákat",6 Ezt az egyház- vidékenkénti egységet azonban a lutheránusokra érti, mert egy félmondatban hozzáfűzi, hogy a reformátusok között nagy egyenetlenség van. A Kassán lelkészkedő Alvinczi bizonyára tiszáninneni tapasztalatait is belesűrítette ebbe a megjegyzésbe. A tiszáninneni megyék egyház-igazgatási iratai között a gönci zsinat kánonai, valamint a Borsod-Gömör-Kishonti cikkek csak általánosan megjegyzik, hogy a szentségeket ki kell szolgáltatni. A Felső-Magyarországi cikkek (vagy Abaúji kánonok) már valamivel többet mond: ,/lz egyházak lelkészeinek nagy szorgalommal kell teljesíteni kötelességöket, azaz tanítani az Isten igéjét, jelesen a törvényt és evangéliumot, s kiszolgáltatni a sákramentumo- kat, t. i. a keresztséget és Úr vacsoráját, hozzájok adva az isteni Ígéreteket... az Úr vacsoráját azzal a szertartással, melyről tudjuk, hogy azzal az Úr és az apostolok éltek”.7 8 Itt azonban nem gondolhatunk arra, hogy valamely ágendára kifejezetten utaltak az atyák, hiszen akkor pontosan leírták volna, miként tették ezt a katechézis esetében Batizi és Siderius kátéját nevén nevezve. Az „azzal a szertartással, mellyel az Úr és az apostolok éltek” megjegyzés a római misétől való elhatárolódásra szolgál. A pompás külsőbe öltöztetett pápás szertartás felé való finom vágás ez. Bár ugyanazt fejezi ki, de nem olyan népiesen erőteljes, mint Huszár Gál állásfoglalása: ,ftfinemő egyigyüséggel és parasztul szerzötte légyen Krisztus Urunk a híveknek az ö szentséges vacsoráját, könnyű keresztyén embernek megérteni az evangélistáknak írásokból... Mely Úrnak szerzését semmi pompával nem meri ékesíteni Pál apostol, hanem ő is csak azon első paraszt szerzetben hagyja ”.s Feltételezhetjük, hogy a tiszáninneni részeken erőteljesen érvényesülhetett a debreceni hatás az úrvacsorái liturgiát illetően. A már idézett Tóth Endre Milotai ágendáját általánosan elteijedtnek vélte a Dunántúlon. A földrajzi közelség és a közegyházi élet területén élő meglehetősen intenzív kapcsolat alapján Tiszáninnenre nézve még inkább kimondhatjuk ugyanezt. Milotai, amikor közreadta ágendáját, ezt írta: „...a szolgálatnak formáját, melyet Debrecennek keresztyén városába negyed fél esztendeig deák koromba, egy esztendeig s nehány holnapokig Schola Mester koromba láttam, hallottam s ama boldog emlékezetű nagy emberektül, Hodászi Lukátstul és Sárközi Jánosiul tanultam... ez könyvetskébe be töttem ”. Az időszak, amit megjelöl 1596-1599 közé esik. Amit tehát 1621-ben nyomtatásban közölt, az már rög6 Debreceni Protestáns Lap 1904. 596-598. 7 Kiss Áron: A XVI. században tartott református zsinatok végzései. Bp. 1881. 712. 8 Csomasz Tóth Kálmán: Huszár Gál énekeskőnyvének úrvacsorái liturgiája. In: Református Egyház 1955. 342-347.
