Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Dr. Sawyer Frank: Karácsonyi Csillag (Ford.: Füsti-Molnár Szilveszter)

be merüléstől a modem világban. Ez egy hermeneutikai gyakorlat. E szavakat mondja: „... hűnek kell lennünk Jézushoz. Meg is magyarázom. Maga nem érti meg, hogy lehet valaki ateista, lehetséges, hogy nem tudja, van-e Isten, és mi végre, és mégis tudja, hogy az ember nem a természetben él, hanem a történelemben, és hogy azt pedig a mai felfogás szerint Jézus Krisztus alkotta, és az evangéliumban van az elméleti alapja. De mi hát a történelem? Annak a sok százados munkának a rendszerbe foglalása, amely a halálnak és a halál majdani legyőzésének következetes megismerésére irányul. Ez a célja a matematikai végtelen és az elektromágneses hullámok felfedezésének, ezért írják a szimfóniákat. Ebben az irányban csak bizonyos lendülettel lehet előrehaladni. Ezekhez a felfedezésekhez lelki felszerelés kell. Az evangéliumban megvannak hozzá a kellékek. íme! Először is felebaráti szeretet, az élő energiának ez a legmagasabb rendű alakja, amely betölti az ember szívét, és kiáradni, adakozni törekszik, aztán a mai ember fő alkotórészei, amelyek nélkül el sem képzelhető, nevezetesen a szabad személyiség eszméje és az életnek, mint áldozatnak felfogása... Századok és nemzedékek csak Krisztus után lélegeztek fel. Csak Ő utána, az utókorban kezdődött el az élet.”3

Krisztus közénk jövetele által előidézett változások szociológiai felismerésének is nevezhetjük e gondolatokat. Szó van benne: mások iránt érzett szerétéiről, emberi értékekről és lehetőségeikről, önfeláldozó életről és az arról alkotott elképzelésről, hogy Isten viszi előre a történelmet. Nyikolaj Nyikolájevics szavai nagyon Hegelien hangzanak, ami nem más, mint eszköz Paszternák számára néhány rossz marxista döntésről alkotott véleménye kifejezésére. Marx azt mondta, hogy ő állította vissza Hegelt a lábaira, Paszternák azonban azt sugallja, hogy Marx a fején áll (mivel Marx az anyagi valóságot alappá tette, ahelyett, hogy lelkivé formálta volna). Hegel azt hangsúlyozta, hogy az Abszolút Szellem állandóan megjeleníti magát a filozófiában, vallásban és művészetben. A szabadság felé vezető históriai dialektikáról beszél. Úgy tűnik ez a fo motívuma a regénynek is. A fent említett idézet nyilvánvalóan kihívást jelentett a kommunista rendszer számára. Az élet materialista szemlélete a következőképpen kérdőjeleződik meg: Nincs szükségünk lelki alapokra? Ugyanaz a szereplő szól itt, aki később arról beszél, hogy Róma Caligulájának fogalma sem volt arról, hogy a rabszolgaság intézménye egy alacsonyabb rendű szervezet, Róma erkölcsi ürességbe és torkosságba süly- lyedt, és ezért indult széthullásnak belülről.

„És íme ebbe a márvány és arany ízléstelenség halmazba eljött az a könnyűléptű és ragyogásba öltözött, hangsúlyozottan emberi, szándékoltan vidékies galileai, és attól a pillanattól fogva megszűntek a népek és az istenek és kezdődött az ember, az ács ember, a szántóvető ember, a pásztor ember, akit a napnyugta bárányai közt talál az ember, amely egy cseppet sem hangzik büszkén, az ember, amelyet hálásan hirdet az anyák minden bölcsődala és minden képtára a világnak.”4

3 'Zsivágó Doktor' 14-15.

4 'Zsivágó Doktor1 51-52.

58