Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Börzsönyi József: A bosszú a zsoltárokban
vetkezményéről, a gonoszok sorsának szemléltetésére más 'hasonlatot használ, a szél sodorta polyva képét, ami a rossz következményt szemlélteti ugyan, de az összefüggést nem mutatja olyan világosan, mint a víz mellé ültetett fa képe. A bölcsességirodalom és a zsoltárok közötti különbséget ebben a kérdésben abban látja Klaus Koch, hogy míg a bölcsességirodalomban a tett és következménye természetesen tartozik össze, mondhatnánk automatikus kapcsolatban áll, addig a zsoltárokban hangsúlyosabb az, hogy ezt a meglévő összetartozást Isten juttatja érvényre, Isten valósítja meg. Hiszen a zsoltárokban gyakran éppen olyan személy önti ki lelke keserűségét, aki bár meg van győződve arról, hogy a gonosz tett nem helyes, de bizonytalanná vált abban, hogy a büntetés, a rossz következmény elkövetkezik-e, lesz-e valóban következmény. Az 58. zsoltár végső felismerése az, hogy a következmény mégsem marad el (Zsolt 58,12). Isten fel is függesztheti a rossz következmény bekövetkeztét. Ilyenkor van szó a megbocsátásról. Jellemzőnek tartja azonban Koch, hogy az itt található kifejezések nem tagadják a tett és a következmény összetartozását, hanem éppen azt megerősítik, olyan kifejezések szerepelnek itt, amelyek ennek az összetartozásnak a feloldásáról szólnak. A bűnök eltöröltetnek (Zsolt 32,1 51,3), lemosatnak (Zsolt 51,4), eltávolíttatnak (Zsolt 103,12), elfedeztetnek (Zsolt 32,1 85,3), hogy hatásukat ne fejtsék ki a bűnös kárára. Koch vizsgálatai szerint tehát bosszú vagy megtorlás nincs az Ószövetségben, ezt a LXX fordítása vetíti rá az Ószövetségre. Esetleg a Prédikátor és Jób könyve készítette elő ezt azzal, hogy kétségesnek látta a tett szükségszeréi következményének a megvalósulását. A bosszú, a megtorlás tehát nem más, mint a tett széikségszerű következménye. Éppen a zsoltároknál kell azonban meglátni, hogy egyáltalán nem automatizmusról van szó, hanem Isten döntéséről és tettéről, amikor a gonosz elnyeri büntetését. Joggal kifogásolja Peels Koch elemzésében, hogy túl kevés teret ad Istennek a tett és következmény összefüggésé- ben, amikor szerinte Isten csak beindítja, érvénybe helyezi a bűn következményét. A zsoltárokból éppen azt kell megtudnunk, hogy Isten nemcsak beavatkozhat ebbe az összetartozásba, hanem nélküle nem is működik feltétlenül a mechanizmus, nem valósulna meg minden esetben az összetartozás (Zsolt 58,12 és mások). Isten személyes tette nélkül, részvétele nélktil valami mágikus dologról lenne szó csupán, ami pedig az Ószövetségtől idegen. C71 íjásszá a zsolíá.rolííian 13
