Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Benke György: A Karácsony mai üzenete
Nagy jelentősége van az útkészítésnek (a szó szoros értelmében és átvitt értelemben is) a mi világunkban. A császárok útját légiók készítették elő, és kezük munkája nyomán valóban a völgyekből domb lett és hegycsúcsok a mélybe szálltak. Ahogyan az M3-as is elkészült Füzesabony térsége és Budapest között. De sokat vár Miskolc és térséget attól, hogy ide is elérjen az az autópálya! Vajon nem mondhatjuk mi is, akik a karácsonyi evangélium hirdetésére készülünk, hogy nagyobb van itt nem Salamonnál, de minden evilági nagyságnál, amikor Krisztus ünneplésére, jövetelére készülünk? Ö jön, úgyis, hogy szállást vegyen az emberi szívekben, de úgy is, hogy dicsőségesen megjelenjen és uralmát nyilvánvalóvá tegye és minden térd meghajoljon előtte. Legyünk útkészítői Urunknak. Mi is úgy ismertük meg őt Úrnak, Megváltónak, hogy valaki útkészítő volt ebben a találkozásban. Tudunk édesanyáról, a ki másfél évtizedig imádkozott a világ útját járó fiának Jézushoz téréséért. Tudunk arról, hogy néhányan hűségesen imádkoztak lelki ébredésért, noha életükben nem, de a második nemzedék életében nagy lelki ébredéssel válaszolt az Úr imádságukra. Úgy látjuk, hogy ki-ki a maga útját járja a mi világunkban. Azért van lelkipásztor, igehirdető egy gyülekezetben vagy egy körzetben, hogy az Úr útját készítgesse. 2. Atesttélétel A karácsony szavunk annak a latin szónak a magyarítása: incarnatio, ami ezt jelenti: testtélétel. Ennek evangéliumi keresztyén tartalma ez: Isten emberi testben a földre jött, és úgy hívták, hogy Jézus Krisztus, - vagy ami még meg- botránkoztatóbb: a názáreti Jézus. János félreérhetetlen módon így fogalmazott: „Az Ige testté lett, és lakozott közöttünk és láttuk az ő dicsőségét...” (1,14). A hellenista kultúrán nevelkedett embereknek megbotránkoztató volt ez a híradás (amilyen megbotránkoztató és bolondság volt a zsidóknak az, hogy a Messiás, a Krisztus szenvedett, megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett”). Az Isten- vagy istenek - olyan távol voltak az emberektől, mint az eszme az anyagtól, az idea a matériától. Egyiknek nincs, nem lehet köze a másikhoz. Plutarchos, a derék görög bölcselő nem hitte el azt, hogy Isten közvetlenül irányítja a világ eseményeit. Blaszfémia lenne bevonni őt a világ dolgaiba. Volt a keresztyén teológiában is egy olyan irányzat, mely azt tanította, hogy elképzelhetetlen, hogy Isten testté legyen, csak látszólag lett azzá, valójában soha nem alacsonyodhat le az emberi test és lét szintjére (doketizmus). Az emberi vallások mind arra törekszenek, hogy utat építsenek Istenhez; azt igyekeznek elérni, hogy olyanok legyenek, mint Isten. Akár a Bábel tornyát használják erre, akár a modem űrrakétákat vagy aszkézist, lemondást vagy jócselekedeteket. Innen azonban nincs út oda, Istenhez. De mégis találkozik Isten az emberrel úgy, hogy ő jön le, száll le, üresíti meg magát, lesz emberré. Saját szeretetével, önmaga feláldozásával áthidalja a szakadékot, ami Isten és az ember közt van. Főpappá pontifexszé lett, (pontifex = hídépítő!). «Z)r. fóenne Cjyörgy: . M ^J\arácAony műi üzenete 28
