Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - KRÓNIKA - Dr. Bolyki János: Opponensi jelentés Győri István: A szövegkutatás szerepe az Újszövetség megértésében c. doktori értekezéséről

désem tárgya nem az, hogy milyen kapcsolat van a szövegvariánsok között, hanem az, hogy milyen hatásra jöttek létre ezek a variánsok. (69. old.)

Győri István nem marad meg pusztán a javaslattételnél a szövegvariánsok létrejöttének vizsgálatára nézve, hanem maga is kiveszi részét ebből a vizsgálatból. Ezért foglalkozik a szövegvariánsok megértésének hermeneutikájával, a projekció veszélyével, a koiné-görög nyelv átalakulása fokozottabb figyelembevétele szükségességével, a kulturális határok átlépése következrttényeivel, s nem utolsósorban a nyelv saját dinamikája szerepével. Figyelembe veszi Épp és Fee amerikai kutatók gondolatát, miszerint a lokal-genealógiai, azaz az egyes szóeltérések eredetét kutató módszer helyett át kell térni egy olyan módszerre, amely a nyelv belső dinamikájára van tekintettel, de nem fogadja el azt a javaslatukat, hogy a néhány szóból álló ún. „variáns egységek váljanak ezentúl a szövegkritika alapjává, mert ezt az ötletet — jogosan! - túl formálisnak tartja. Ehelyett felállítja az általa .. dinamikus szövegkritikai módszernek nevezett elvet, amely a szöveget élőnek tekinti és logikailag összetartozó szakaszonként vizsgálja (69.old.). A disszertáció nagy értékének tarthatjuk, hogy szerzője nem áll meg az említett két érdekes javaslattételnél, hanem eszközt is ad azok megvalósítására. Ez pedig a kéziratok eredetileg meglévő sorbeosztásának, illetve a bennük lévő logikai egységeknek rekonstrukciója. Ezeket az egységeket a kéziratok szerzői és másolói többféle okból tüntették fel annak idején: az antik irodalmi és retorikai példák követése, liturgiái célok, segítségadás az olvasónak. Sajnos, a mai szövegkiadásokban ezek a logikai egységek legtöbbször már nincsenek feltüntetve. Kivételt képez a D kódex sorbeosztása, amit az NA27 ugyan nem mutat be, de a Scrivener-féle, az eredeti logikai sorbeosztást (sztichometriát) meghagyó szövegkiadás igen. Ez a kiadók által sense-line-nak, németül Sinnzeile-nek nevezett logikai egység azonban Győri István számára nemcsak a kézirat formájára vonatkozó paleográfiai érdekesség, hanem ezt tekinti a szövegeké- rések összehasonlítása alapegységének. Idézem:

..Amikor tehát a szövegkutatás során a variánsok egységét a sztichometrikus, logikai sorokhoz igazítom... az akkori élő hagyományhoz kapcsolódom... támpont lehet a szövegkutatás során, hogy mit tekintsek olyan egységnek, aminek a további megbontása már ellene lenne a nyelv belső dinamikájának. (82.old.)

A dolgozat értékét emeli, hogy szerzője nem marad meg pusztán az eredeti elvek és módszerek kidolgozásánál, bár ez is valódi tudományos eredmény, hanem példákon be is mutatja azok érvényét és használhatóságát. Példáit főként a D kódexből, illetve Máté evangéliuma szövegéből veszi. Sőt, a nagyszámú példából újabb elvi következtetése2)/'. fßofyki ciános