Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Horváth Barna: Pályánk emlékezete
falumnak tekintettem. Ott volt és van családunk apai ágának tősgyökere, 200 évre visszamenőleg a helyi ref. egyház anyakönyveiből könnyen bizonyíthatóan. A fővárosi tisztviselőségből oda tért vissza apám korai nyugdíjazását kérve, még mielőtt a háború a pestiek feje fölött tetőzött volna. Alig van nap, hogy ne gondolnék szüléimre, akik mindketten 80 fölötti időt éltek. Nagy hálával gondolok rájuk, mint akiktől szigorú, puritán erkölcsiséget lehetett örökölni és tanulni. Józan mértékletességgel fordultak el minden túlzástól, minden olyan megnyilvánulástól, ami rikítóan elütött a tiszta kálvinista életviteltől és felfogástól. Átment rajtunk a történelem. Erintésnyi közelből, s mégis lényegében érintetlenül vészeltük át két ellentétes előjelű világhatalom seregeinek vonulását. Édesapánk ösztönösen és jó érzékkel a hegyaljai szőlőmüves kisgazda életformájába menekült a fasizmus és a kommunizmus titáni harcának veszedelmei elől. Felvette a kisember álarcát, kikapcsolt minden érvényesülési vágyat és ambíciót, hogy egyenlő távolságban maradhasson Hitler és Sztálin fanatikus megszállottjainak egymást felváltó rendszereitől. Öt, akit az első világháború olasz, majd orosz frontján már megpróbáltak, s szinte még gyermekfejjel bele kényszerítettek a pokoltüzes háborúba, világosan látta az újabb szenvedés- őzön hiábavalóságát. Megkapta akkor a Károly-csapatkeresztet „Vita et sangvinem MDCCCCXVI. felirattal. A vaskereszt másik oldalán ez olvasható: „GRATI PRINCEPS ET PATRIA CAROLUS IMP. ET REX . Átadom majd fiaimnak, talán annak, aki történelmet tanult, azzal a tanúsággal, hogy észnél kell itt lennünk kelet és nyugat hadi útján, mert a haza nevében olykor már lejárt eszmékért és idegen érdekekért kívánnak véráldozatot tőlünk. A győri nemesek a maguk idejében csak a zabot tagadták meg, a hangzatos felajánlást megtették Carolus ősanyjának, Mária Teréziának. Akkor még volt a nemességnek kiállása. A mi időnkben már rejtőzködővé vált és elhalványult karakterében is ez az örökség. Említésre is alig került, inkább valami nagyfokú érzékenységben nyilvánult meg. Voltak nagy vitáink is a Sturm und Drang idején, amikor neveltetésemre otthon is nagy súlyt helyeztek. Két mozzanat különösen emlékezetes. Amikor Rákosi ellátogatott Sárospatakra, a közfelfogás szerint alkalom kínálkozott az ő életben való meglátására. Ehhez talán még vasúti kedvezményt is biztosítottak. Nagy vita kerekedett otthon, amit azzal zárt le apám, hogy „ Nem fogod azt a piszkos hazaárulót hallgatni . Egy másik alkalommal Voltaire Candidját kellett iskolai kötelező olvasmányként tanulmányozni. Apa rövid áttekintés után megállapította, hogy ez a'könyv nem való egy „ jóérzésü ifjú kezébe és azon nyomban bevágta a tüzbe. Ha hosszabbra nyúlt vitát konszonáns akkorddal zárCPáfyánA emlékezete 115
