Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Dr. Győri István: Itt van Isten köztünk?

Dr. Syöri OJstuán

ten nem fordult el tőlünk, addig van esély annak meghallására, a megújulásra, a megtérésre, a növekedésre.

Isten igéje tehát szól, de nem tér-e vissza sokszor üresen? Vajon engedjük-e, hogy megteremje bennünk a maga gyümölcsét?

Az első keresztyéneknek nem volt templomuk, házaknál jöttek ösz- sze. Nem volt külön hétköznap és vasárnap, mindennap ünnepnap volt, mert naponta éltek az igével és a kenyér megtörésével, azaz az úrvacsorával. És az Ur naponta gyarapította a gyülekezetét az üdvözülők- kel. Pál még így biztatja az akkori gyülekezetei: Mindenkor örüljetek, szüntelen imádkozzatok! (IThess 5,16). Mai modern világunk nagy tragédiája, hogy teljesen különvált a szent és a profán, az ünnepi és a hétköznapi, a templom és a külvilág, az istentisztelet és a hétköznapok. Az istentisztelet végeztével mi marad abból, amit itt hallunk? Nem olyanok vagyunk-e, mint az egyik Ady-versben a templomból kijövő lányok, akiknek a fejéből - a költő szavaival - „ a papi szó messzire röppen .

A reformáció Magyarországon azért tudott olyan átütő erejű lenni, nemzetmegtartó erő, sorskérdésekre választ adó forrás, mert nem maradt meg a templomok fala között, hanem áthatotta a hétköznapokat, az emberek gondolkodását. Választ adott a magánélet kérdéseire, de a világtörténelem és különösen a magyarság akkori sorskérdéseire is. És ezeket a válaszokat az emberek komolyan is vették. Nem csak a költői fantázia adta utólag a várvédő Szondy szájába a gyönyörű hitvallást:

„ Krisztusa kezében kész a kegyelem,

Egyenest oda fog folyamodni.

A várvédő hős a valóságban is valószínűleg így gondolkodott.

Családunk életében meglátszik-e, hogy „én és az én házam az Úrnak szolgálunk. Közösségeink életében, munkahelyünkön, a község, a város életében van-e szavunk, tudunk-e akár közvetve odahatni, hogy meglátszódjék, hogy közöttünk van népe Istennek. Az ország ügyeiben szóhoz jut-e valahol a keresztyén hitből eredő álláspont, amikor az ország válságos időket él át, amikor a közélet egyre kuszább és romlottabb, amikor a vezetők élen járnak a jogtalanságban, a kisemberek kisemmizésében, ugyanúgy mint Illés idején. Amikor abba a közös Európába igyekszünk bejutni, ahol az Európai Közösségnek több tucatnyi bizottsága van, amelyek átfogják az emberi élet minden területét, a gyártási és csomagolástechnika egységesítésétől kezdve az állatvédelemig, de a hittel, az erkölccsel, az egyházakkal egyik sem foglakozik. Még eddig mi sem mondtuk, hogy ez nekünk fontos lenne. Nem akarunk maradiak lenni.

6