Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 1. szám - Győri István: A harmonizáció és a szövegkutatás kérdése a Máté szerinti evangéliumban
GYŐRI ISTVÁN A fenti elmélelel a következő ábrával leket szemléltetni: A szövegkutalás. azaz a kikliai kéziratok összekasonlító elemzése néhány ponton arra figyelmeztet, hogy a hagyományozás ennél árnya 1 Iákká 11 történi. A f enti elmé let a Ml és Lk szövegének kialakulásával lezártnak tekinti a föl yamalol. A szövegkutalás azonkan azt sejteti, kogy ka legalákkis hipotézis szinten, el is fogadjuk a fenti elméletet, akkor sem ad mindenre választ. Itt elsősorban azok az újszövetségi kéziratok foglalkoztatnak bennünket, amelyek a kanon izál ás e lőtti és a kanonizálás korakeli szövegállományi tükrözik, azaz az 5. századdal bezárólag keletkezett kéziratok variánsait vizsgáljuk. Ha Mt ránkmaradl kéziralvariánsail megvizsgáljuk, több helyen arra lehel k övelLezlelni. Logy az evangéliumok már kialak uíl szövege is hatolt egymásra, ezenkívül igen nagy hatása volt a LXX megfogalmazásainak. elterjedt iheolőgiai terminusoknak, sőt az evangéliumok egy-egy szakasza is halott ugyanazon evangéliumon belül egy másik igehelyre. Ah ol löhb evangélium is ismert volt már a korai időben, ezek szövege, a bennelevő megfogalmazások kölcsönösen La tollak egymásra. Ilyen esettel találkozunk Keresztelő János nevével k apcsolalosan. Ml 3.1 Icoavvriq o ßa7maxr|(; . Mk 1.4-ben pedig Ioavvrit; o ßarcxi Keresztelő János neve. Az egyik egy állandósult főnévi forma, a jellemző foglalkozásnévképző végződéssel, a másik egy egyszerű aktiv participium. A Mt k ős ei kezelésen ezt az alakot használja. ugyanakkor a Mk szövege ingadozik: egy-egy igehelynél is variánsként hol a Ml-ra jellemző formát, hol pedig a parlicipiumi alakot találjuk. Pl. Mt 14.2. OUXOg EOXIV IfflOCVVTig O
