Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Vági László: Egy nyugdíjas lelkipásztor gondolatai az őkumenéről

VÁG! LÁSZLÓ

vagy valódi bűneit kárhoztatom a pokolba, akkor jobb a szószékről lelépni, mert a világnak semmi haszna sincs abból, ha minden mást jobban tud rólunk, mint amit Krisztus keresztje és üres sírja üzen neki. Korunk válságai közepette jól teszik a felekezetek, ha teljes egyetértésben fogadnak szót Pál apostolnak: "Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem." (2Kor 11:300); s ha mindnyájan óvakodunk attól, hogy mással dicsekedjünk, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, (vő. Gál 6:14) Erre mi katolikusok hajlamosak vagyunk, de - gondolom - a többi felekezet sem vallja kárát, ha dicsekvéseit felülvizsgálja.

Ennyi talán elég annak illusztrálására, mit értek ökumenikus elkötelezettség alatt.

Mit jelez az ökumenizmus vállalása?

A krisztusi nagykorúság valamiféle jelentkezését.

Remélem, hogy ez nem alaptalan feltételezés részemről, s ezért próbálom megértetni mire gondolok.

Volt nekem egy nagyon bölcs atyai jóbarátom. Mikor azt kérdeztem tőle, hogy mi a véleménye a katolikus egyház zsinat utáni alakulásáról, ezt mondta: most vetjük le magunkról a matrózruhát. Ezzel azt akarta mondani, hogy megkezdődött a római egyház nagykorúsodása. Ennek a kezdődő nagykorúsodásnak bizonyítéka, hogy a katolikus egyház hivatalosan is felvállalta az ökumené szolgálatát, s a maga részéről kötelezővé is nyilvánította. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy ezt az ökumenikus kötelezettséget minden katolikus elvállalná. Nyíltan csak ritkán, de burkoltan ma is sokan ellene vannak. S akik az egység ellen vannak, s ha tehetik, nem is akarnak róla tudni.

Ez a magatartás hozzátartozik ahhoz a vallási infantilizmus- hoz, melyből a Zsinat Szelleme próbálja kigyógyítani sokak lelkét.

Carl Gustav Jung írja: "Csak a felnőtt embernek lehetnek kétségei önmaga felől, s kerülhet így saját magával ellentétbe."

Ez a lélektani megállapítás - véleményem szerint - érvényes az egyházakra nézve is. A katolikus Egyház valóban eljutott odáig, hogy szembe mert nézni önmagával, és a II. Vatikáni Zsinat határozatai kimutathatóan érzékeltetik, hogy bizonyos értelemben szembefordult önmagával, és merte magát az Evangéliummal szembesíteni és azon - mint mérlegen - magát megmérni.

100