Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dr. Frank Sawyer: The roots of totalitarianism (A totalitarizmus gyökerei)
DR. FRANK SAWYER hozzáteszi: „A zsarnokság az, ha olyan úton akarunk valamit megszerezni, amit csak más úton lehet elérni."1 Vagy ahogyan Borisz Paszternák fogalmazta meg: „A polgári intézményeknek demokráciára kellene épülniük, alulról felfelé növekedniük, mint a magvacskák, melyeket elvetnek és meggyökereznek a talajban. Nem tudod őket felülről beverni, mint a kerítéskarókat.”2 Kelet-Európa ma nem fordulhat a Nyugathoz tanácsért gyanakvás és óvatosság nélkül. Nyugaton az emberek úgy válogatnak az erkölcsi nézetek, vallásos meggyőződések és életfilozófiák között, mintha kukoricapelyhek között válogatnának a reggelihez, miközben választási lehetőségek végtelen sorozata vonul fel előttük, és valójában semmi mellett sem tartanak ki csak egészen rövid ideig. A pluralista szabadság jelenlegi képzete elérte azt a pontot, ahol az erkölcshöz való hűség, az arra vonatkozó krédók és alapvetések „öncélúvá” váltak. Senkiről - Istenről biztosan nem - gondolhatjuk azt, hogy egy mágnest tart a kezében, mellyel visszarendezi a társadalmi állapotok kaotikus vasreszelékeit. Van valami a „post-divine” (Istent semmibevevő) rendezéssel kapcsolatban, ami úgy tűnik törvényszerűen magában foglalja azt, hogy a törvényalkotók maguk válnak a törvény megszegőivé: saját maguk törvényévé. Miközben arra törekszünk, hogy elkerüljük az állami totalitarizmust, az etika demokratikuspluralista sekélyessé tételének hibájába esünk. Az erkölcsöt a továbbiakban már csak úgy definiáljuk, mint ami a szeretem - nem szeretem kérdése. Talán az individualizmus az egyik legveszélyesebb totalitárius előtörés az „Istent semmibevevő” életfelfogás szemetjei között. GOD (ISTEN) című dalában, John Lenon tagadja, hogy találhat bármilyen nagyobb ideológiát és ezt énekli: „Csak magamban hiszek.” Szociológusok rámutatnak arra, hogy a poszt-modern ember egyre inkább elhiszi, hogy a modern kor összes nagy vallása és ideológiája kudarcot vallott. Nem sok értelme van új világ rendről beszélnünk, ha elveszítettük, vagy soha nem is találtuk meg az erkölcsi alapvetést, amely megmondhatná, hogyan cselekedjünk és amely össze is köthetne egymással. Isten nélkül, Aki a nagy Korlátozó és a nagy Szabadító, minden lehetséges. Száza1 Blaise Pascal, Gondolatok, fordította: Pödör László, (Szűkíts Könyvkiadó, Szeged, 1996), 332. 88.o. 2 Tárgyalva Peter Levi, Boris Pasternak- jában (London, Macmillan, 1991), 213.0. 96
