Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Herzi Tivadar (1860-1904)

HERZL TIVADAR (1660-1904)

gyakori rosszindulat, ami kísérte azon az úton, amit vállalt, mikor a kockát elvetette; az úton, amit az Örökkévaló jelölt ki számára. Fiatalon, 44 éves korában halt meg, 1904. július 3-án. Temetéséről - 25 év távolából - így emlékezett meg Stefan Zweig: „Temetése esemény lett, felejthetetlen mindazoknak, akik átélték. Hirtelen elkezdtek jönni a város minden pályaudvarára, minden vonattal, éjjel és nappal, a földkerekség minden országából: nyugati, keleti, orosz, lengyel, török zsidók; tartományokból és kis városokból hirtelen csak özönlöttek a zsidók és arcukon még ott ült a gyászhír miatti döbbenet. Sohasem érezték meg világosabban azt, amit korábban a viták eltakartak, hogy ThJHerzl egy nagy eszme megteremtője volt.”

És most sírba szállt.,,Végeláthatatlan sereg volt. Bécs észrevette, hogy nem csupán egy újságíró, egy író, egy középszerű költő halt meg, hanem egy olyan valaki az eszmealkotók közül, amilyenek egy országban, egy nép körében rendkívül ritkán születnek.”

„A temetőben tumultus keletkezett: túl sokan özönlöttek Herzl koporsójához, sírva, kiabálva, vadul kirobbanó kétség- beeséssel. Minden rend felborult az elementáris és extatikus gyászban, amilyet sem azelőtt, sem azután nem láttak temetésen.”

„Ebből a roppant nagy, miiliók szívéből lökésszerűen feltörő fájdalomból lehetett először lemérni, hogy mennyi szenvedélyt és reménységet hozott a világba ez a magányos ember egyetlen gondolat ereje által.” Hamvait 1950-ben szállították Jeruzsálembe.

57