Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Herzi Tivadar (1860-1904)
HERZL TIVADAR (1660-1904) ellenállás sziklafalán. A kongresszusra 197 delegátus érkezett. Megállapodtak abban, hogy az ügy megvalósítása érdekében évente kongresszust kell tartani. (A következő kongresszusra fél év múltán került sor, amelyen már 400 delegátus vett részt.) Az eszme tehát követőkre talált. A másik nagy kérdés az volt, hogy hol kell megteremteni a zsidó államot. A kongresszus erre a kérdésre is egyértelmű feleletet adott. A zsidóság hazája, otthona Palesztina. A zsidó állam megteremtésére csak Palesztinában kerülhet sor. Ebben a döntésben fontos szerepe volt a kor igen nagy tekintélyű rabbijának, Sámuel Mohilevernek (1824-1898). Mohilever nem tudott elmenni a kongresszusra. A kongresszushoz írt bizonyságtételét, hitvallását unokájával küldte el a kongresszusra („Myílt levél a zsidóknak”). Üzenetében kifejti, hogy a Sión felé orientálódás, valamint a Sionon való letelepedés egyike a Biblia döntő parancsainak. „Sión minden fia legyen teljes hittel meggyőződve arról, hogy hazánk újraéledése, vagyis a föld birtokbavétele, lakások építése, gyümölcsöskertek ültetése és a föld megművelése Tóránk alapvető parancsa. Egyes régi bölcseink oly messzire mennek, hogy azt mondják: ez maga a Tóra, mert ez a feladat népünk egzisztenciájának a megalapozását jelenti. Az igazi cionista az, aki ezt teljes szívével és teljes leikével hiszi. A cionizmus alapja a Tóra... ez életünk forrása. Csak ez lehet atyáink földje újjászületésének az alapja is.” Mohilever tehát nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a cionizmus a Tórában, valamint a zsidó tradícióban gyökeredzik, és nem lehet szimbolikusan átértelmezni. „Nemrég még egyes rabbik is előálltak Nyugat- Európában - írja üzenetében -, s közülük egy egészen addig elment, hogy azt mondja: prófétáink vigasztaló ígéretei csak hasonlatok és szimbólumok. A Messiás eljövetele - így mondják - nem foglalja magában Izráel összegyűjtését a maga földjén, és nem hozza el az exilium és nagy szenvedéseink végét, hanem csak egy mennyei birodalom valósul meg az egész földön, Izráel pedig a népek között (szétszórva - a szerző megjegyzése) lesz a népek világossága. Ismét mások azt állítják, hogy a mi cionizmusunk ellenkezik messiási hitünkkel. Meg kell mondanom, hogy mindez helytelen.” Mohilever rabbi üzenete alkalmas időben megszólaló, biblikus vallástétel volt, valóban „arany alma ezüst tányéron” (Péld 25:11). A bázeli cionista kongresszus tehát egyértelműen kijelölte a követendő irányt, döntő »váltóállítás« volt. Maga Herzl mélyen 55
