Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dr. Benke György: Keresztyénség és európaiság

KERESZTYÉNSÉG ÉS EURÓPAISÁG

között ott van ez is: "a tagországoknak nagyobb egységére való törekvés azoknak az eszméknek, alapelveknek védelme és megvalósítása érdekében, melyek közös örökségünket képezik". Milyen eszmékről és alapelvekről van itt szó, mint közös örökségünkről?

Ami érték volt és érték lehet Európában, az a keresztyén lelkiség - pontosabban: zsidó-keresztyén lelkiség - és a görögrómai kultúra kincseiből sarjadt és nőhet ki újra. Kerl Jaspers svájci filozófus ilyen egyszerűen fogalmazott: a mi világunk megújhodása csak az ókor értékei és a Biblia útján valósítható meg újra.

Magának Európának, Myugat-Európának a helyzete is nagyon ellentmondásos. Nemcsak Kelet-Európa "balkanizálódik", hanem Nyugat-Európa is, bár erre jobb kifejezés az, hogy "vadnyugatosodik". Egy-két évtizede, mióta nagyobb számban is jöhetnek és szabadon utazhatnak Nyugat-Európából hazánkba, voltak, akik megállapították, hogy nem minden rossz, ami Európának ezen a felén van. És nekünk is meg kell látnunk, és el kell mondanunk a "nyugatimádóknak", hogy nem minden jó, ami ott van. Örvendetes a határok megnyitása, az emberek és eszmék szabad áramlása, de olyan eszmék és termékek is beáramlanak szabadon ide, melyek szennyeznek és rombolnak. A 90-es évek elején nyolc közéleti szellemi, művészeti és társadalmi egyesület nevében írtak alá egy tiltakozást, melynek ez volt a szövege:

"Nem hallgathatunk tovább a Magyar Televízióban december 1-jén (1990), a szombat esti főműsorként sugárzott, 1987-ben készült francia bűnügyi film sokkoló hatása után. Tiltakoznunk kell a hazánkban is évtizedek óta tartó, s a rendszerváltás kezdetétől is változatlanul folytatódó szellemi-lelki környezetszennyezés ellen. Amit ez a film ránk zúdított másfél órán át, az megdöbbentő, felháborító, undorító, a legalantasabb emberi indulatokból, önérdekből táplálkozó és leghitványabb emberi tulajdonságokra számító film volt. A negyven év alatt minden téren megnyomorított, lefokozott, lezüllesztett magyar társadalom a rendszerváltás kezdetétől nem ezt az Európát várja, nem erre van szüksége."

Mit várunk? - éppen olyan nagy kérdés ez, mint az, hogy mit adunk mi Európához. Tadeusz Mazowiecki, volt lengyel miniszterelnök mondta a következőket az Európa Tanács strassbourgi ülésén:

49