Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dr. Benke György: Keresztyénség és európaiság

KERESZTYÉNSÉG ÉS EURÓPAISÁG

mázzá, 1617. jan. 15-én kelt válaszlevelében ezt írta: "Irenicumot éjjel és nappal kezemben forgatván, a kegyelmed tudományát és mélységes ítéleteit nem lehet nem kedvellenem és szeretnem benne."

A külföldre küldött diákok jobbára mezővárosi vagy civis, vagy jobbágy származásúak voltak. Nem volt nehéz az itthoni társadalmi elmaradottságot összevetni más országokban tapasztaltakkal. Nem is hallgatták el véleményüket az onnan hazakerült prédikátorok. Sárospatakon prédikálta 1622-ben Kecskeméthy Elekes János:

"Az szegénység nyomorgattatik Magyarországon inkább, hogynem mint Aegyptusban avagy Babilóniában. Kik miatt? Siralomra méltó: nem pogányok vagy valami idegenek, hanem maga saját nemzetéből álló földesurai és azok után hazudozó szolgák és intéző rend név viselő emberei által."

A fejedelem is - itt újszerű, eddig nem tapasztalt módon - megfogadta ezeket az onnan hozott elveket. A tarpaiak esetében 1626-ban ki is mondta, hogy isteni parancsnak engedelmeskedve tartja kötelességének "a szegény népet igazságos kormányzással támogatni". Politikájának ezt a vonását kortársai különösen kiemelték. Mátyás király után Il.Józsefig ő volt az egyetlen magyar uralkodó, akiről halála után mint a jobbágyság jótevőjéről emlékeztek meg. így:

"Igyefogyottnak vagy kárvallottaknak

Élő gyámolítója,

Az szegény községnek robotás népnek * kegyes vidámítója.

Makkai László írja, hogy Bethlen Gábor az angol és holland kapcsolatokat építve a modern európai gondolkodás születésének helyei felé fordult. És ezeknek a közvetítésére és befogadására a protestantizmus volt akkor egyedül alkalmas. A török kiűzése és az azzal elkezdődött ellenreformáció a protestantizmust visszaszorította. A korábbi kapcsolatok a túlélésben jelentettek segítséget. Pedig de más lett volna helyzetünk és sorsunk, ha együtt fejlődhettünk volna azokkal az országokkal, melyekkel olyan eleven kapcsolatban voltunk.

47