Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dienes Dénes: "Használni akarván ő nemzetének"
DIENES DENES nulásához szükséges minimumtól. Ez tehát letagadhatatlan tény. Tapasztalatom szerint azonban az is tény, hogy gyülekezeteink szeretik a zsoltárokat. Csomasz Tóth Kálmán úgy látta az ötvenes években, hogy a budapesti és városi egyházközségekben legfeljebb 10-25 zsoltárdallam használatos.1 Magam öt faluban szolgáltam 15 éven keresztül /Ároktő, Tiszadorogma, Alsóvadász, Kupa, Selyeb/, pontos feljegyzéseim vannak, melyek szerint a nevezett helyeken 35-40 dallamot ismertek és énekeltek rendszeresen, ami 45-50 zsoltár használatát jelenti. Mint láttuk fentebb, a teljességre törekvés egyetlen református egyházra sem jellemző. S az is tapasztalat, hogy kegyes reformátusaink a "zsoltárt" imádságos könyv gyanánt is használják, azaz a nem énekelt zsoltár még nem feltétlenül elhanyagolt. Református népünk a századok során ösztönösen kiválogatta a szívéhez közelebb álló darabokat, azokat megtanulta énekelni is. A már említett Csomasz Tóth Kálmán elmarasztalta egyik dolgozatában Losontzi Istvánt és Szőnyi Benjámint, hogy a XVIII. század közepén megjelent énekeskönyveikben néhány zsoltárdallamra számos szöveget alkalmaztak, míg másokat figyelmen kívül hagytak. S ez sokat ártott a zsoltárokkal való helyesen élés ügyének.1 2 Magam azt gondolom, hogy ők ezt a helyzetet készen kapták. Tudták, hogy mely dallamokat szeretik és éneklik, s mert azt akarták, hogy énekeik élők legyenek, a népszerű dallamokat vették figyelembe. De hát így cselekedett már Ráday Pál is 1710-ben a Lelki Hódolásban. Tizennyolc énekét zsoltárdallamokra alkalmazta s tizenegyet a legismertebbekre, legnépszerűbbekre. Igaz, hét jutott a kevésbé használatosakra is. Vagy talán azokat akkor általánosan énekelték? Én azt hiszem, hogy nem. Legfeljebb egy-két olyan kiválóság, mint Ráday Pál. Jelen énekeskönyvünkben helyreállították a dallamokat, a szöveget a megfelelő kritikával formálták illetve válogatták. Úgy áll most előttünk a genfi zsoltár, hogy megőrizte Molnár Albert prófétai fordításának erejét, a magyar kálvinizmus lelki életének intenzitását. S ha egyetértünk ezzel a megállapítással, akkor talán azzal a véleménnyel is azonosulni tudunk, hogy a "zsoltárkérdés problémáinak" megoldása a lelki élet intenzitása. Megéledt, tiszta református kegyességű gyülekezeteink nem 1 Csomasz Tóth Kálmán: Háromszázötvenéves...i.m. 110. 2 Csomasz Tóth Kálmán: A négyszázéves genfi zsoltár tanulságai, THSZ 1962. 290. 36
