Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dienes Dénes: "Használni akarván ő nemzetének"

DIENES DÉNES

tetett, hogy meg kell fizetnem az 52 tallér adósságomat, majd egy prédikációt ajándékozott nekem, amelyet anyja temetésén mondtak el és még néhány halotti búcsúztatóverset, amelyeket apja halálára írtak. Január 14. Házassági tisztes szándékomat megjelentettem Kunigunda asszonynak, ki azt felelte: Hogyha Istentől neked rendeltettem, meglészen.” Meg is lett 1611. október 8-án. Kunigunda asszony 30 éves volt ekkor, első házasságából három lánya született - egyébként egy marburgi professzor leánya volt -, első férje tíz évi házasság után se szó, se beszéd egyszerűen elbujdosott és nyoma veszett. Molnár Albert a humanista ember öntudatával kétszer is megrajzoltatta saját arcképét: erőteljes, értelmes vonásait ismerjük. Nem így a Kunigunda asz- szonyét. Nem tudjuk hát megítélni sem, hogy Molnár Albert döntésében milyen súllyal esett latba az 52 tallér visszafizetésének kényszere, illetve Kunigunda Ferinári szépsége. Félretéve azonban a tréfát: Molnár mindig meleg szeretettel emlékezett meg feleségéről, két fiuk és négy lányuk született, három lányukat kicsiny korukban eltemették. Valószínűnek látszik, hogy első, 1618. évi itthoni megtelepedésének kísérlete azért nem sikerült, mert felesége nem volt képes megszokni a németországi polgári életkörülményektől messze elmaradt itteni létformát, a töröktatár rablásokkal teli létbizonytalanságot. Más kérdés, hogy néhány évvel később ugyanezt élték át keresztyén német zsoldosok garázdálkodásainak következtében. A végleges hazatelepülésben ez nyilván szerepet játszott: a harmincéves háború kiegyenlítette a létbizonytalanság tekintetében a korábbi különbségeket.

1612-ben tehát hazajött. Érezzük azonban feljegyzéseiből, hogy hivatásának nem a lelkipásztorkodást tartja. Inkább vándortudós itthon is, a hely továbbra sem fogja. Találkozik Bethlen Gáborral is 1615-ben, de még ez évben újra Németországba megy. Kántor, majd rector Oppenheimben. A harmincéves háború megfosztja otthonától, Tilly spanyol zsoldosai megkínozzák. 1624-ben Bethlen hívására végleg hazatér. Kassán, majd Kolozsvárott telepedik le. 1634 januárjában távozik ez árnyékvilágból.

Németországba visszatérve előbb kisebb munkákat szerkeszt, prédikációgyűjteményeket, imádságoskönyveket ad ki. 1624-ben lát napvilágot az Institutio fordítása. Már itthon, Kassán, egy újabb prédikációgyűjtemény a bekecsi templom felszentelése kapcsán, majd a vegyesházasságok kérdésével foglalkozó for26