Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dienes Dénes: "Használni akarván ő nemzetének"

DIENES DENES

Valami különös kíváncsiság, szent ismerni akarás nyugtalankodott lelkében. Nagy események hírével nem elégszik meg, látványukban is részesedni akar. Egyaránt vonzza a nevezetes szikszói csata eseménye és a földrengés sújtotta Bécs látványa. Élete során mindezek emlékezetéből példaként sorakoznak elő. Mars dühöngéséről szólva megelevenedik tizenhat év múltán is előtte az egykori csatatér: "...a kertek sövényét és karóit tűzre hányják, a fákat kivágják, a gyümölcsöket éretlenül verik le, a házak felszerelését széthurcolják, pusztulnak a váro- sok...sanyargatják vagy elkergetik a lakosságot és a mezőkön az elesettek hulláiból kutyák lakmároznak és megvadulnak tőle. Ennek példáját gyermekkoromban magam láttam Szikszó határában."1

Tizenhat éves, amikor külföldre indul. Sorra járja a nevezetes protestáns egyetemeket: Wittenberg, Drezda, Heidelberg, Strassburg a fő útvonal 6 esztendő alatt s hosszú lenne, ha felsorolnánk azokat a városokat, amelyeket időközben több-kevesebb időre felkeresett. Életkörülményei hullámzóak voltak. Itthon a család elszegényedett, támogatni nem tudták. Odakint olykor akadtak pártfogói, máskor az éhezésig nélkülözött. Strassburg- ban ösztöndíjas volt, de mert 1596. pünkösdjén a szomszédos helység kálvinista templomában úrvacsorázott, kiutasították az akkor lutheránus városból. Jóakarói útiköltséggel látták el, amit svájci és itáliai körútra használt fel. A pénze így természetesen elfogyott, ő azonban felbecsülhetetlen élményekkel lett gazdagabb. Kiválóságokkal találkozik, híres egyetemeken nevezetes professzorok előadásait hallgatja, ha csak egy-két napig is. Hallotta a 78 éves Bézát prédikálni Genfben - igaz, egy szót sem értett belőle - de a személyes találkozás annál nagyobb hatású volt számára. Az aggastyán könyvet dedikált neki, s rövid idő alatt úgy összebarátkoztak, hogy Molnár néhány nap múlva közbenjáróként intézte el két honfitársa számára, hogy Bézával személyesen találkozhassanak. Látta Isten idős szolgáját Kálvin arcképe előtt elérzékenyülni s hallotta amint így szólt: "Ő lett Krisztusban az atyám...".

Hogy utazását folytathassa, könyveit sem sajnálta pénzzé tenni. Ez csak akkor lett volna szentségtörés, ha Molnár a felvilá- gosodás-létrehozta szobatudós típusa lett volna. Ő azonban a

1 Szenczi M.A. válogatott művei i.m. 156. 24