Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dr. Barcza József: Luther és a reformáció Magyarországon
LUTHER ÉS A REFORMÁCIÓ MAGYARORSZÁGON Ezt a reformatori alapot hirdeti az Esztergomi Evangélikus Misz- sziói Egyház szép pecsétjének körirata is: egyedül Krisztus, egyedül kegyelem, egyedül a Szentírás, egyedül hit által. - Innen nézve érthető a reformáció térhódítása... Amit Magyarország közjogi helyzete is elősegített. Ez lényegesen különbözött Luther hazájának lehetőségeitől. Németországban az események ebben a tekintetben az 1555. évi augsburgi vallásbékében csúcsosodtak ki. Belőle következett a cujus regio, ejus religio, akié a föld, azé a vallás elvének széleskörű megvalósítása. Eszerint a Landesherr, a fejedelem, vagy a szabad birodalmi város tanácsa határozza meg a lakosok felekezeti hovatartozását. Magyarországon ez az elv ilyen szinten nem érvényesült. A két ellenkirály: I. Ferdinánd és Szapolyai János hithű katolikusok voltak ugyan, akik azonban elsőrenden párthíveket akartak a maguk számára szerezni, tekintet nélkül hitvallásbeli álláspontjaikra. Utódaik politikájának is ez volt a fő tendenciája. A török hódoltságban pedig a termelő munka és az adófizetés biztosításának zavartalansága dominált. Az egyházi élet korlátokba alig ütközött, csak a lelkek fel ne bolyduljanak. A történelmi Magyarországon vallási kérdésekben csak az egyes helységek földesurainak - ahol voltak - vagy városok, mezővárosok önkormányzatainak, mint kegyuraknak, patrónusoknak volt döntő szava. Ami lehetővé tette a reformáció terjedését, majd színeződését és osztódását. Erdélyben egyenesen négy recepta religio szabadságát biztosította. Ott békésen élhetett együtt, vagy egymás mellett a római katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius egyház. Amint ezt pl. az 1568. évi tordai országgyűlés előírta: "...minden helyökön az prédikátorok az evangéliomot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja jó, ha nem pedig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nekie tetszik."1 1 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Szerk. Szilágyi Sándor. 2. köt. Bp. 1876. 374. 13
