Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dr. Benke György: Dékáni székfoglaló beszéd

DÉKÁNI SZÉKFOGLALÓ BESZÉD

...Ázt szeretném, ha arra is válaszolnának, hogy milyennek is mondta Krisztus a Lelket, melyet tanítványainak ígért? Olyannak, mely nem magától szól, hanem lelkűkbe csepegteti és sugallja mindazt, amit ő igéjében már rájuk bízott (Jn 16:13). A nekik ígért Léleknek tehát nem tiszte az, hogy új és hallatlan kijelentéseket eszeljen ki, vagy valamilyen új tudományt koholjon, melynek hatása alatt az evangélium bevett tudományától elhajoljunk, hanem hogy éppen azt a tudományt, melyet nekünk az evangélium ad, elménkben megpecsételje." (I. 9,1).

Van holt betű és van megelevenítő Lélek, de Isten hozzánk szóló szava a Szentírás szövege által maradt és marad fenn, és érkezik el hozzánk. Tartalom és forma, kijelentés és az arról szóló bizonyságtétel, Isten szava és a Biblia nem választható el egymástól. Isten kijelentése - az ő ismerete és a magunk ismerete - nem képzelhető el és nem érhető el a Szentírás nélkül. Isten a Szentírás szövege által szól hozzánk, és csakis a Szentírás szövege által. Barth Károly írja: "Ezekhez a szövegekhez vagyunk kötve. És csak akkor kérdezhetünk a kijelentés után, ha teljesen odafordulunk ahhoz a reménységhez és emlékezéshez, amelyről ezek a szövegek tanúskodnak". Dogmatikájában írja: "Hisszük az egyházban és az egyházzal, hogy a Szentírás mint az isteni kijelentés eredeti és legitim bizonysága maga Isten igéje". (C.D.I,2,502). A verbális inspirációról írja: "A verbális inspiráció azt jelenti, hogy a tévedhető és tökéletlen emberi szót, mint olyat használja Isten, és azt kell elfogadni és meghallani emberi téved- hetősége ellenére".

Kálvin az Institúcióban több fejezetet is szentel a Szentírás autoritása kérdésének tárgyalására. A Római levél elején olvashatunk arról, hogy nincs teljesen elrejtve az ember előtt e teremtett világban Isten ismerete és megismerhetősége. De az emberi romlottság, a bűn miatt megsötétedett szemük és szívük. Ezért adta Isten a különös kijelentést a Szentírásban. Kálvin a szemüveghez hasonlítja a Szentírást, mely Isten létének és dicsőségének látására segít. így írja: "Valamint az öregek, csepegős szeműek és más szembajosok, akármilyen szép könyvet is adsz nekik, ámbár megismerik, hogy az valami írás, nem tudnak két szót sem elolvasni, de ha felteszik a szemüveget, annak segélyével mindjárt tisztán kezdenek olvasni, így a Szentírás Istennek egyébként zavaros ismeretét elménkben összegyűjtvén a homályt elűzvén tisztán mutatja nekünk az igaz Istent" (1.6,1). "Senki

7