Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1939
15 Midőn befejezem mondanivalóimat erről a város mögötti virágos dombról, kérem a pataki természetjárókat, értsenek velem együtt ebben a kívánságban : Sárospatak az iskolák városa, mondják magyar Jénának is, mint ilyen, a generációk hosszú sorát tanítja a szülőföld végtelen szeretetére. A szülőföld tájat jelent, minek füve, virágja, fája hozzánk nőtt. A honszeretet legszentebb érzésében tartalmilag nagyon sok szál a honi táj, a hazai természet világához vezet, amin a kenyérért folytatott harcban úgy keresztül gázolunk, hogy annak ősi képéből semmi sem marad. A haladó gazdasági kultúra semmiképen sem állhat ellentétben a természetvédelem gondolatával, és különösen nem itt, az iskolák városában. Tudomásom szerint természetvédelemben részesített táj Patakon még nincs, maholnap nem lesz semmi a táj hamisítatlan szépséségeiből. Mi akadálya lenne annak, ha a védelemre mindenképpen érdemes Mandulást természeti emlékké nyilvánítanánk és a pataki tájnak ebben a bájos, virágos múzeumában tanítanánk a jövő emberét több természet-szeretetre, több ideálizmusra ? Miért nem akarunk menni e téren is a haladó nyugat után ?
