Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1929

4 régen iskolaépületünk nyugati szárnya, a mostani internátus volt a tanítóképző. Szerény, kopottas külsővel. Tornaterem híján, a tanításra is alig elegendő helyiséggel. Internátusa kezdetleges. A telkünk délnyugati részén álló, bádogtetejű, földszintes ház és később a Csajka-féle ház, most adóhivatal, a majorok között szolgált internátusul. Növendékeink tekintélyes része externátusban lakott. De jött 1907-ben az intézet 50 éves jubileumi ünnepélye. Azon megjelent dr. Neményv Imre kultuszminiszteri osztálytanácsos és bejelentette egy új, a kor követelményeinek mindenben megfelelő intézet megépítését. Az Ígéretet tett követte s 1912-ben elkészült — Lechner Jenő műegyetemi tanár tervei szerint — az új iskolaépület, torna csarnok, igazgatói lak. Ugy ismerik intézetünket, mint az ország egyik legszebb tanítóképzőjét. Nagy ablakaival, magyaros díszítésével, a Rákóczy-kastélyokra emlékeztető oromzatával valóban szép képet nyújt. Jól mondta kultuszminiszterünk, mikor bennünket meglátogatott, hogy itt „művészi környezetben és történelmi háttérben dolgozhatunk". Nagy változást hozott az intézet belső fejlődésében a 3 osztálynak 4-re, majd legutóbb 5 osztályra való felemelése. A tanítóképzés kereteinek eme kitágulásával már több általános műveltséget s még több szakképzést nyujthatunk. Hatvan év alatt — a hitoktatókkal együtt — 110 tanára volt intézetünknek és összesen 1071 okleveles tanítót bocsájtott útjára. íme a 60 év eredményei. — Bár sok irányban nagy a változás 1869-től mostanáig, egyben azonban még sem változtunk meg. Nem változott meg az a szellem, melyet ez az intézet a főiskolából hozott magával. S ez a hitnek és hazának a szeretete. Ezen a két pilléren nyugodott s nyugszik most is nevelésünk. Könnyű Sárospatakon hazaszeretetre nevelni. Hiszen itt fű, fa, virág s maga a föld is a Rákóczyak hazaszeretetét sugározza felénk. Hazaszeretetről tanúskodnak iskolai ünnepélyeink. Ezt kirdeti a márványtábla, melyet hősi halottainknak emeltünk. Hazaszeretetről beszélünk tanítási óráinkon akkor is, amikor pedig tudományról kellene szólanunk. Ez a szellem itt él s uralkodik! A nevelés másik pillérét, a hitet is mindenkor erősítettük. Mint állami intézetben minden felekezet egyenlő jogon megtalálta azokat az eszközöket, amelyekkel hitbeli szükségletét kielégíthette. Erről hitoktatóink tehetnek tanúbizonyságot s az a sok felekezeti tanító, akik innen kerültek ki s akik kifogástalan egyháziasságú tanítóknak bizonyultak. Csak természetes, hogy ezután intézetünkben, mint felekezeti intézetben, a tiszta evangéliumi forrásból táplálkozó