Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1916

I. Az iskolai év története. Intézetünk életének sorsa és története szorosan összefügg a .magyar nemzet sorsával és történetével. A lefolyt iskolai évre is a világháború vihara nyomta rá a maga bélyegét. Éreztük súlyát, hordoztuk terhét immár harmadik éve. A tanári kar tagjai közül egyesek ez éven is katonai szolgálatot teljesítettek, növendékeink jelentékeny része is hadbavonult. I. Ferencz József király halálával a magyar nemzetet ért mély gyászban intézetünk is részt vett. IV. Károly király trónraléptének és megkoronáztatásának ünnepélyes érzelmeiben a nemzettel együtt osztoztunk. Tanári karunkat tagjaiban mély veszteség sújtotta Mánczos Zoltán, szeretett kartársunk, az intézet rajztanárának elhunytával. A háborút közvetlen megelőzőleg betegsége miatt szabadságoltatott. A háború kitörésekor mint póttartalékos katona egészségesen bevonúlt szolgálatra. A nehéz szolgálat egészségét újból súlyosan megtámadta. Erre a katonaságtól elbocsátást nyert; majd rövid ideig tanított is, de egyre súlyosodó betegsége miatt ismét szabadságot kellett kérnie. Betegsége nem javúlt, hanem előrehaladt, 1916. évi augusztus 24-én, övéinek gondos ápolása dacára, Szirkvashegyen (Gömörm.) csendesen elhúnyt. Mánczos Zoltán 1883-ban született, tehát alig ért 33 évet. A tanári pályán mindössze 8 évet töltött, melyből 5 év esik intézetünkre. Sajnos, ez öt év nagyobb részét a háború és betegsége töltötte ki. Mánczos Zoltán kiváló tehetségű és képességű, rendkívül ambiciózus tanár volt. Nagy buzgalommal és fényes eredménnyel tanított. Mint ember nemesen szerény; jó szívű és meleg kedélyű, a barátságos együttérzésnek és kartársi megértésnek őszinte képviselője. Tanári karunk méltán gyászolja őt. Temetésén a nagy távolság és forgalmi zavarok miatt, fájdalom — nem vehettünk részt. Áldott emlékét az intézetnél tett alapítvánnyal örökítettük meg. Mánea Aurél, intézetünk nevelőjét szintén gyászoljuk. 1913— 14. tanévben, mint megbízott jött intézetünkhöz, a háború elején bevonúlt s ez idő óta katonai szolgálatot teljesített. 1916. augusztus 21-én, Kőrösmező körül hősi halált halt. A derék, buzgó, sok reményre jogosító ifjú nevelő emlékét szívünkben ápoljuk.