Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1909

I. FEJEZET. Az év története. Az 1909/10 tanévben súlyos csapás, váratlanul gyászos veszteség érte intézetünket. Az év tavaszán, március 2-án, néhány napig tartó nehéz lefolyású betegség után, éleiének 46-ik —, értékes tanári munkásságának 24-ik esztendejében örök álomra hunyta szemét Veres Ferenc kartársunk, az intézet rendes tanára. Temetése, melyen a résztvevők, tisztelők, barátok nagy serege volt jelen, az intézet udvaráról történt, március 4-én. A gyászszertartást nagytiszteletű Bálint Dezső, ref. lelkész-esperes, igazgató-tanácsos végezte; a temetőben pedig Hodossy Béla igazgató mondott a tanári kar nevében istenhozzádo!. Koporsóját virágerdő s számtalan koszorú borította. Három koszorún a következő felírás volt olvasható : Szeretett osztályfőnöküknek, örökké hü gyermekei! Az ifjúság lelkének, a tanítóképző növendékei ! Veres Ferencnek, szerető kartársai! * * * Áldott emlékezete, éltető, derült szelleme maradjon velünk; porrészeinek pedig legyen csendes pihenése.