Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1946

103 mint szeretetre méltó és nemes egyéniségével mindnyájunk megbecsülését és szeretetét rövid itteni tartózkodása alatt is kiérdemelte. Hálásau köszönjük munkáját. Ez ünnepélyes alkalommal szeretettel üdvözlöm Főiskolánk új munkatársait, s rajtuk kívül még dr. Bakos József -és Dévai Jenő gimn. tanárokat is, akiket állami szolgálatból átvéve, választott meg egyházi főhatóságunk bizalma Főiskolánk gimnáziumának tanáraivá. Mindkettőjükben országos nevű pedagógust kapott Főiskolánk. Bizalommal és reménységgel nézünk új tanáraink és tisztviselőink munkássága elé s kívánjuk, hogy Főiskolánk sorsközösségébe beolvadva, a nemes hagyományok és az új célkitűzések szolgálatában tölthessék be hivatásukat. Köszönettel és szívesen emlékezem meg dr. Trócsányi József, Nóvák Sándor, Dávid Zoltán és dr. Gulyás József nyugalmazott kartársaink készséges segítségéről. Nevelő lelkületük és Főiskolánk iránti nagy szeretetük szívesen köti őket sok évtizedes munkahelyükhöz, a tantermekhez. A nyugalom éveiben is itt, ebben a második otthonukban érzik igazán jól magukat. Isten tartsa meg őket még sokáig közöttünk ! Fájó szívvel gondolunk innen hadifogoly kartársainkra, kedves barátainkra, akik oly nehezen várják a szabadulás óráját. Sóhajuk a messze idegenből bizonyára gyakran száll a Főiskola felé. Bárcsak megéreznék, hogy mindig meleg szeretettel gondolunk rájuk, várjuk érkezésüket s visszavárja őket az Alma Mater. Hadd csendüljön nevük itt e megszentelt falak között, ahol a könyörgést meghallgató Isten színe előtt oly sokszor leborultak : Erdődi László, Somogyi Zoltán, dr. Jakó János, Sipos Zoltán, Ecsedy Lajos, Ködöböcz József, Szarka Béla. Isten vezérelje őket mielőbb szeretteikhez és Főiskolánkhoz. Istennek legyen hála, hogy két kartársunk: Hegyi József és Tóth Károly már visszatérhetett és munkájukat meg is kezdhették a tanév folyamán. Ha Főiskolánk szellemi értékeinek megbecsülését azzal az érdeklődéssel hozom arányba, amely a különböző megtisztelő látogatásokban nyilvánult meg, akkor a legnagyobb örömmél és megelegedéssel kell ezekről szólnom. Talán még korai lenne annak megállapítása, hogy Főiskolánk élete sok vonatkozásban újabb renaissanceához érkezett. Annyit azonban mégis mondhatunk, hogy az alapok szélesebbre- helyezésével és új célkitűzéseinkkel sikerült a fejlődés ütemét meggyorsítani. Tudjuk azt, hogy vendégeink látogatásának jelentős tényezője és egyik cértja a tiszteletadás, amely a kultúrtörténeti hivatást betöltő ősi Főiskolának szól. Bizonyára oka azonban az a bizalom is, amellyel mostani munkánkat, elért eredményeinket és terveinket fogadják. A tisztes múlt, a munkás jelen és a biztató jövő együttesen eredményezik, hogy perifériális földrajzi helyzetünk ellenére is a hivatottak és a hivatalosak legintenzívebb személyes érdeklődésének középpontjába került Főiskolánk. Sokáig tartana a felsorolása azoknak az illusztris vendégeinknek, akik mint a