Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1945
7 5A Főiskola anyagi ügyei. Főiskolánk életében az 1945—46. iskolai esztendő lényeges változást nem hozott. A halál rettentései megszűntek ; a közvetlen életveszedelem elmúlt. De helyükre lépett a lelki testi nyomorúság, a mindnyájunk ajtaján bekopogtató paizsos férfiú: a fekete gond. Szörnyű vergődések, a megmaradt életért, a vérrel és sárral bemocskolt lelkekért vívott tusakodások esztendeje volt ez, amelyben nagy akarások és lesújtó közöny, hősies erőfeszítések és mély csüggedés, magasztos felbuzdulások és dermesztő kétségbeesés váltották egymást. Minden éjszakánk riadás volt, minden imádságunk szívünk kiomlása az Űr színe előtt „kisdedeink életéért, akik elaléltak az éhség miatt 1 1. (Sir. 2:19.) Bizony meg kell vallanunk, hogy Istenünk kegyelme nélkül százszor pontot tett volna életünkre a halál. Ebben a kegyelemben bízva fogtunk munkához a meghagyott 100. kat. holdon kivül mintegy 400 kat. hold földön, amelyet részben a sátoraljaújhelyi ref. egyháztól, részben pedig a Földalaptól béreltünk azért, hogy ifjuságunk számára a betevő falatot biztosítsuk. Fájdalommal kell megvallanunk, hogy messze mögötte maradtunk a kitűzött célnak. Bérelt földjeinken a soha nem tapasztalt aszály miatt kat. holdanként 184 kg.-os termés volt, amiből 120 kg.-ot az aratóknak kellett kifizetni. A sátoraljaújhelyi egyház 210 kat. hold földjéből a javára a bérbevevés után mások tették rá a kezüket. A megmaradt 79 h. 166 • -ölből 25 hold rét volt, amit idegenek legeltettek le. 45 kat. hold gyümölcsösünkben, melyből csak 9 kat. hold törvényesen a miénk, a többi bérlemény, permetezőszer hijján az eszelények az egész termést elpusztították. A szántóföldekről betakarított terméseredmény 680 q. Ebből kell fizetni a bérletet, (kat. koldanként 60 kg.) 240 q. vegyesterményt; a megszálló csapatoknak már beadott 570 q.-ás ökrön, 0'66 q.-ás süldőn, 40'23 q. szénán és 87'42 q. zabon kivül még ránkrótt 31220 q. gabonát, 287 50 q. burgonyát, 86 20 q. napraforgót, és 29 40 q. élőállatot kell beszolgáltatni. Ezenfelül volna még mintegy 150 q. vetőmagszükséglet, a gazdasági alkalmazottak fizetése és ifjúságunk ellátása, amikre egy szem termésünk sem maradt. Arra gondolni sem merünk, kogy a szükségben lévő tanárcsaládoknak, tisztviselőknek és bajorosoknak is juttatni kellene valamit. Reménységünk Isten segítsége mellett csak a szőlőnél fog valóra válni. Azonban ennek hozama a szántóföldeken elszenvedett károkat megközelítőleg sem fogja pótolni. Eddig kijavitatlanul maradt épületeinket az inflációban jellegzetes anyaghiány miatt nem tudtuk rendbehozatni. De fedezetünk se lett volna a munkálatok elvégeztetésére. Internátusaink közül kettőt (Oncsa- és Humán-int.) a megszálló csapatok többször