Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1945

13 felvidékiek: 2320 kg. liszttel, 180 kg. zsírral, 120 kg. cukorral, 2120 drb. tojással és 60 kg. sóval. Pap, tanító gyermekek: 1000 kg liszttel, 60 kg. zsírral, 50 kg. cukorral, 400 drb tojássá és 20 kg. sóval. Százalékokban kifejezve tanulóink mintegy 33%-ban adták be az élelmiszereket, a többit Főiskolánk poklosi szőlője pótolta. 125 hl. musttal vásároltuk fel a még szükséges élelmiszermennyiséget. Nagy hiba volt, hogy ifjúságunkat is elragadta a fekete piac s a szülőktől behozott javak jórészét beszolgáltatás helyett elfeketézték. A konviktus életében új szint hozott egyes tanárcsaládok és alkalmazottak bentétkezése. A mai idők nyomorúságának kiáltó bizonysága lesz az, hogy a lelkét-testét emésztő tanár és főiskolai alkalmazott, nemzetünk életének zászlóhordozója, az egyetemes emberi kultura jobbsorsra érdemes munkása, a neki nyugalmat adó otthonból kijönni, a családi asztaltól elszakadni kényszerült, különben vállalt szolgálatát fel kellett volna cserélnie a mindennapi betevő falatért folytatandó harccal. A konviktusi tagok száma a gimnáziumból az angol-internátus növendékeivel együtt 375. A hittanhallgatóké 28, összesen 403 volt. A tanárcsaládok 35 taggal, az alkalmazottak 10, a gondnoknő és családja 4 taggal vettek részt az étkezésben. Összes létszám: 452 volt. Hogy a tápintézet életében elénktornyosult akadályokat letudtuk győzni, azt Istenünknek köszönhetjük elsősorban, aki századokon át őrizte választott nyáját s aki ingyen kegyelméből ez évben is átsegített a nehézségeken. Nagy segítségül volt az akadályok legyőzésében Tömösközy Józsefné és segítőtársa K. Nagy Margit, akik emberfeletti küzdelemmel igyekeztek biztosítani az ifjúság akadálytalan étkeztetését. j) A Főiskolai Betegsegélyző Egylet ifjúságunknak legfontosabb és sajátos autonómiával bíró szociális intézménye. Az 1944—45-ben megrongálódott berendezését csak igen kis mértékben lehetett kijavítani, ellenben orvosságban, valamint a legszüksegesebb orvosi felszerelésben nem volt hiány, annak ellenére sem, hogy az infláció az egylet életét szinte teljes mértékben megbénította. Segítségül siettek részint a taníttató szülők, részint, főleg a vármegyei szociális felügyelő hathatós közreműködésével, a különféle külföldi segitőszervek. Az egylet kórházának vezetését ez évben is a dr. Jakó Jánost helyettesítő dr. Salacz Tibor községi orvos és Végh Józsefné ápolónő látták el. k) A legációk és szublegációk az elekcionális bizottság és Arday László szénior irányításával az elmúlt évben is egyik legfőbb anyagi támaszát jelentették ifjúságunknak, amely mindhárom ünnepen felkereste a Tiszánínnen református gyülekezeteit. Jel-