Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1942

64 gatók számára ís érthetőbbé tegyük. A pszichológiai szempontok mellett állandóan szemmel tartottuk a gyülekezet (itt speciálisan diákgyülekezetről volt szó) összetételét, szellemi és lelki adottságait. A feldolgozás kipróbált módszer szerint a hallgatók tevőleges bevonásával és közreműködésével történt. Az előkészítés célja az épülve építtetés volt. A szeminárium vezetője: Dr. Szabó Zoltán. f) Homiletikai gyakorlatok. (II—IV. évfolyam.) Az I. félévben az igehirdetés kérdésével foglalkoztunk. Arra tettünk kísérletet, hogy hogyan lehet egy bibliai könyvet, vagy abból egyes részeket, sorozatosan az igehirdetés alapigéjévé tenni. Ebben a félévben nem az úgynevezett tematikus, hanem az úgynevezett textuális prédikáció állott előtérben. Különösen az exegézis szükségességét hangsúlyoztuk. Gyakorlati példákat a Jónás könyvének részbeni feldolgozása adott. Utaltunk a Belmissziói Útmutatóra is és nagyobb részt átvettük az ottani Hit-sorozat néhány részét. Vagyis ebben a félévben nem a formai, hanem a tartalmi homiletika kérdésével foglalkoztunk. Az egyházi év minden ünnepének és alkalmának körvonalaztuk és megbeszéltük a homiletikumát. Több textust megmutattunk, amikből fogantatott sok ünnepi, legációban elmondott prédikáció is. Végig magyaráztuk az Uri imádságot. Előjöttek a kazuáliák kérdései is. Több temetésre és esküvőre meghívtuk az ifjúságot. Közöltük velük előre a textust és a szóhoz jutó, alkalmat nyújtó életkörülményeket. Az élet talaján állva, a gyülekezet sodrában készültünk a gyülekezeti munkára. A II. félévben az imádkozás kérdésével foglalkoztunk. Az I. félévben azt láttuk meg, hogy az igehirdetésben az exegézis az út, most pedig azt értettük meg, hogy az exegézis édes testvére az imádság. Doce nos orare, quin et predicare! Kértük a klaszszikus megfogalmazással. Elővettük Csiky Lajos Eüchetikáját. Feltámadt bennünk az a vágy, hogy az imádságos könyvekből — lehetőleg teljes gyűjteményt szerezzünk. Nem is az úgynevezett gyülekezeti imádságos könyveket tárgyaltuk, hanem a magán- és a családi használatra szántakat. Megcsodáltuk Szikszayt és Rádayt. Bűnbánattal hajtottuk meg fejünket, mert nem ismerjük azokat, akik előttünk jártak. Egyes részletkérdéseknél sokan elhatározták, hogy tanulmányaik központjába ezt a kérdést helyezik. Különösen annak meglátására jutottunk el, hogy a régiek imádkozása biblikus volt. Királyi nyelven beszéltek a Királlyal. A gyülekezeti imádságnak nemcsak alkatrészeivel foglalkoztunk, hanem a liturgiái felépítésben való szerepével is. >