Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1942

3i h) Legáció és szublegáció. Adminisztrátor: Petró László szénior. Az ünneprejárás egyike a legrégibb ifjúsági intézményeknek. A kis- és nagydiák falujárása sátoros ünnepeken jellegzetes magyar szokás, csak Magyarországon él. Keletkezésére nem volt hatással semmiféle külföldi példa. A magyar ref. egyház életéből nőtt ki s főiskolánkban fejlődött a legsajátságosabban. Történeti adataink szerint a XVII. század első felében keletkezett. Ekkor már az egész országot bejárták a főiskolák ünnepi követei, a jótéteményre szoruló pataki diákok. Az alsózempléni egyházmegye 1683-i jegyzőkönyve már úgy említi, mint általános szokást, Ebben az időben vakációk ellőtt tíz nappal megszűnt a tanítás, hogy a legátusok elkészülhessenek az ünnepi pródikációra. Komáromi Csipkés György 1648 pünköstjén „pro more scholae istius" ünnepi követe az iskolának. Bod Péter szerint a bújdosás alatt is kijártak az ifjak ünnepi levelükkel (pátens) Erdély uraihoz. Ifj. Csécsi János professzor részletesebben is beszámol a legáció keletkezéséről. Szerinte a legációbajárás 1683-ban kezdődött, abban az évben, amikor a menekülő főiskola Kassáról viszszatért Sárospatakra. Ekkor összegyűltek messze vidék református urai és megtárgyalták,hogyan lehetne segíteni a diákokon. Közülük harminckilenc, az úgynevezett „benefaktorok" mindjárt fogadnak is maguknak legátust. Az urak által mutatott jópéldát követték az ekklézsiák is. Az első gyülekezet, mely legátust kért a hároin sátoros ünnepre a főiskolától, az erdöbényei volt. 1754-ig zavartalanul járhattak a legátusok ünnepi követségbe. Minden évben mindhárom sátoros ünnepen megjelentek a kis falvak gyülekezeteiben Isten Igéjét hirdetni. Ekkor egy helytartótanácsi renelet betiltja a legációbajárást. Két esztendeig szünetelt. Aztán újból elindultak a pataki diákok, hogy 1784-ben újra betiltassék az mostmár királyi rendetettel. Az indokolás illetlennek tartotta és koldulásnak minősítette a legációt Erre a négy superintendentia fényes küldöttséget menesztett II. Józsefhez a rendelet visszavonására. A küldöttség sikerrel járt, a kalapos király újra engedélyezte a legációkat. Azóta zavartalanul járnak főiskolánk kiküldöttei minden ünnepen a gyülekezetekbe. Évszázadok során annyira megszokta már a falvak népe, hogy ünnepi követ, „diák" nélkül el sem tudják képzelni az ünnepet. Nem csoda, hiszen a legáció intézménye alig egy évszázaddal fiatalabb csak, mint maga a reformáció s igy volt ideje, hogy beiktatódjék a magyar reformátusság köztudatában. Az ünnepekre a nagydiákot mindig elkísérte egy kisdiák. Ebből fejlődött ki a legációval párhuzamosan a mendikáció intézménye, mely ma már csak Sárospatakon él. A mendikáns vagy régi nevén dárdás eredetileg a nagyobbik diák inasa volt. Kötelességei közé tartozott a takarítás, a kályhába begyújtás, csizmatisztítás és más hasonló szolgálatok. E munkáért kapta a lakást,