Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

6 kintünk bele az Ige tükördarabjába, azt kell látnunk, hogy ez a sokaság kegyetlenül egymást gázolva tódul be a tágas kapun és lökdösődve, visszataszító mohósággal rohan a széles úton — és ami a legrettenetesebb: mi magunk is közöttük vagyunk és velük együtt futunk a veszedelembe. Betört a bűn a világba, megzavarta, összetörte a teremtési rendet és tágas kapuvá és széles uttá lett ez az egész világ és mi mindnyájan, bűnben születve — rajta járunk, mert lázadó módon, nem akarjuk elismerni Isten rendelését, hogy az életnek az az örökkévaló lényege, drága titka, hogy az mindig — a másé, Istené, egyházunké, országunké, embertársainké, de sohasem a mienk!, mert az élet nem tulajdon, hanem — letét, nem birtok, hanem — megbízatás, nem önzés, hanem szolgálat. Bűntől fekélyes szívünk pedig önmagának akar élni és halni és sem Istennel, sem emberrel nem törődve, minden pillanatban a tágas kaput és széles utat választja, keresztre viszi Krisztust és száműzi Istent! Mert a Sátán nemcsak ügyes építő, hanem utolérhetetlen csábító is; az elfáradás és elcsüggedés óráiban odahajlik a vezetők szívéhez és azt mondja: Minek vállalsz magadra újabb és és újabb gondot és kényelmetlen feladatot, s minek mondanál le minden elismerésről és népszerűségről — egy iskoláért, egy iskolának számodra mégis csak idegen diákjaiért ?! Jöjj utánam, szolgálj nékem és tiéd lesz minden öröm, a tágas kapu és a széles út minden kényelme és dicsősége!' Odahajlik a kísértő a nevelőkhöz és azt mondja: Temérdek a munkád és csekély a jutalmad és szánakozva néznek reád boldogabb pályák boldog befutottjai. Jöjj utánam s én megmutatom néked a könnyű érvényesülés és a gyors emelkedés tágas kapuját és széles útját!; vagy ha maradsz is, ne törd magad, nem érdemes! Odaáll a kísértő a szülők elé és azt mondja: Ne taníttasd a gyermekedet, hiszen akkor sok kényelemről, sok megszokott örömről le kell mondanod!; majd csak lesz belőle valami! S oda áll a diák elé is és azt mondja: Ne akarj te az elsők között lenni! Próbáld meg a hanyagság és hazudozás tágas kapuját és, széles útját — és meglátod, hogy boldogulsz! Átölel mindnyájunkat a Sátán és fülünkbe súgja: Isten néked adta az életet, az mindenestől a tied, senkinek se adj belőle, élj csak magadnak! És az eredmény? A Sátán csábítására Krisztus jajkiáltása felel: Sokan vannak, akik azon járnak! S mi könnyek között visszazengjük: Bizony, Urunk, sokan vagyunk, akik azon járunk, de most riadt szívvel látjuk, hogy a veszedelemre visz, életet és szépséget igért, s halált és kárhozatot ad! Könyörülj rajtunk és tisztíts meg véreddel! II. A könnyek megtisztítják a szemet s mi a bűnbánat könynyeitől megtisztult szemmel bizton tekintünk az Ige másik tükördarabjába, s