Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

16 neked. Jellemedet, egyéniségedet világosabbá, fénylőbbé tette ez az esztendő. Világosabban látsz immár a számtanban, a kémiában, a természetrajzban, sok-sok tudományban. Mint gyertyatartóba a meggyújtott gyertya, ugy helyeztetett beléd sok tudomány világossága. S minden tudományok között és fölött különösen áldott világosságot kaptál ebben az esztendőben is az Igében. Az Igében, amely világosságot adott neked, nemcsak a hittanórákon, nemcsak az istentiszteleteken, nemcsak a bibliád betűiben, hanem tanáraid nevelő munkájában, s minden tankönyved lapjairól reád sugározva, talán láthatatlanul és mégis érzékelhetően. Mert minden tantágy, minden ismeret, minden nevelői munka célja egy volt, egyetlenegy: hogy közelebb vigyen Téged az örök világossághoz, az örök fényforráshoz, a Krisztus Jézushoz. Ő volt veled ebben az évben. O adott neked erőt, kitartást, utmutatást, bátorítást és megérkezést a célhoz. S ő szól hozzád most is: azért dolgoztál, s Én azért segítettelek, hogy világosság légy! És hogy világíts ! Ez a parancsom hozzád. Ezért hívtalak el a szülői háztól. Ezért dolgoztattam veled keresztül ezt az esztendőt. Hogy világosság légy ! És hogy világíts ! Nem azért, hogy ezzel az esztendővel a magad uraságát szolgáld ! Hogy közelebb juss a diplomához. Hogy annak segítségével önzőn nagyobb darabb koncot zsákmányolj a magad számára a magyar életben. Nem! Hanem, hogy világosság légy és világíts! Nem a magadé vagy immár. Eszközül rendeltettél: gyertyatartó vagy, világítanod kell. Nem magadnak, nem a magad kis önzéseinek vékája alatt, hanem magasra helyezve világítanod kell másoknak! Azoknak, akik a házban vannak! Magyar református diák! Tudod mi ez a „ház" ? Ez a mi kicsi, szegény, még mindig csonka, egyrészében még mindig testi és lelki sötétségbe borult közös házunk, szegény hazánk, Magyarországunk ! Sötét van itt még mindig. Rettenetes nagy elárvitó sötétség sok helyen. Milliók ülnek ebben a sötétségben és várják a világosságot ! Húsodból való hús, véredből való vérek: magyarok, reformátusok! Lázárok várják itt az orvorokat, jogtalanok várják a jogaikat! Elgyötörtek a szabadításukat, beteg testüek a lelkiismeretes orvosokat, beteg lelkűek a lelkiismeretes pásztorokat, tanítókat, vezetőket! És mindennél jobban és minden más felett milliók várják a Jézust, az örök világosságot, az utat, igazságot és az életet. Hej, micsoda sötétségben ülnek itt még mindig százezrek. Hej, mennyire nem adnak másik százezreknek számára vékával letakart önző gyertyatartók semmi, de semmi világosságot.