Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941
ü L Gyertyatartók vagytok! 1942. június 14*én az évzáró istentiszteleten elmondotta: dr. Szabó Lajos theol. magántanár. Máté V. rész 14—15. vers. A gyertyatartóról és a benne égő gyertyáról szóló igét kis diákkorom óta sokszor olvastam a bibliából, néhány igehirdetést is hallottam erről a textusról, de ezt az igét teljes valóságában csak néhány évvel ezelőtt értettem meg. Lent jártam akkor a Balkánon, az egykori Moldva-Oláhországban és ott kutatgattam még élő és már elpusztult magyar református egyházak után. Különösen érdekelt volna a szászkúti eklézsiának a sorsa. Ez volt a csángók földjén az egyetlen magyar református egyház, az egyetlen nagy Moldvában, ahol lélekben és igazságban imádták az Istent. Sajnos nem találtam meg a szászkúti egyházat. Temploma elpusztult, köveit istállóépítéshez hordta szét az oláh. Az egyház tagjai katolizáltak s hitük eladása után beolvadtak az idegen tengerbe. Elvesztek a magyarság számára. Az egyetlen, ami még Szászkútra emlékeztet, egy régi jegyzőkönyv. Abból olvasható ki, hogy miért pusztult el a templom, miért katolizáltak a reformátusok és miért lettek románná a szászkúti magyarpk?! Azért, mert a gyertyatyartó véka alá rejtetett és nem kaptak többé világosságot. Azért, mert utolsó papjuk, akit a krónika „öreg gyertyatartónak" nevez, s aki mint Mózes, épen negyven évig vezetgette népét a moldvai pusztán, meghalt. A vén gyertyatartó a földbe tétetett, s utána nem akadt többé magyar pap, aki elmenjen gyertyatartónak és világítónak nagy Moldvába. Ezért pusztult el a szászkúti magyar református egyház, mikor utolsó gyertyatartója a véka alá, azaz hogy a földbe rejtetett. Ekkor értettem meg igazán, szívet megrázó valóságban a fenti igét s azóta érzem és tudom: a magyar reformátusság számára élet és halálkérdés a gyertyatartó és a benne égő gyertya példázata. Világosság nélkül nincs élet! Világosság nélkül nem látható az út, nem található igazság és elvész a jövő. Isten, az ő eleverendeléséből kegyelmesen gondoskodott a mi magyarságunk számára világosságról. A mohácsi sötét sír szélén tántorgó magyarság számára világosságot gyújtott a reformációban.