Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

12 ságát polgári számában, a rendelkezésére álló matériális javak tömegében látják, akik minden reménységüket a pusztító fegyve­rek erejébe vetik és ugy vélik, hogy a világot ilyen eszközökkel igába lehet hajtani, mert az igy szerzett hatalom természeténél fogva legfeljebb csak a fizikai életen belül adhat szabadságot a győzőnek. Erre mondja a Megváltó: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?" (Mt. 16 : 26.). Útvesztőbe jutnak s keserves csalódás éri azokat, akik csak ebben a világban lejátszódó, könnyel és vérrel megirt történésekre építenek, mert emögött a látható világ mögött van egy másik világ: a lélek világa, amelyben rejtve és láthatatlanul Isten megtartó munkája folyik, amelynek Íratlan történelme az imádságban, hitben és titkos áldozatokban ábrázolódik ki. (Ján. 18 : 36.). Ez a láthatatlan világ, amelyhez a megváltó Kegyelem folytán a hit által mi is hozzátartozunk, elhatározó módon be­folyásolja életünket s minden ténykedésünket. Magunkat csalnánk meg, Isten teremtő erőinek állnánk útjába, ha nem ennek a vi­lágnak a számára végeznénk küldetésünket. A mi küldetésünk ezek között a százados falak között az, hogy kibontsuk, szuny­nyadó energiáinak fokozására bírjuk, gyümölcsözésre készítsük elő, és vihartállóvá tegyük a remekbe teremtett drága magyar lelket s adjuk vissza az igazság Krisztusának, aki gondjainkra bizta, hogy Ő, mint ennek a nemzetnek szuverén Ura, felhasz­nálhassa világtervének megvalósításánál. Főiskolánk és Tanító­képzőintézejünk akkor fogja igazán betölteni küldetését, ha ez­után méginkább, mint eddig bármikor, a hitvallók iskolájává lesz, ahonnan Krisztus vérében megtisztult, bűnbánó és minden áldo­zat meghozatalára kész lelkek mennek ki a nemzet szolgálatára. A háborúk kimenetelét még sohasem a fegyverek, hanem a lélek ereje döntötte el. Az a nép, amelyik lelkét elveszíti, a vállalt küz­delmekkel misszióját s magát is elveszítette. Ezt tudva a magyar­ságnak egyenesen életkérdése az, hogy hftvalló fiakkal töltse meg tegzét (Zs. 127 : 3—5.), mert csak akkor lesz biztos az ügye, ha ilyen katonákkal jelenik meg az uj Európát kialakító történelmi erők küzdelmében. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a hitvalló-név nem üres szó, az élő Istenbe vetett hitnek a megvallása nem felelőtlen beszéd, hanem komoly küzdelmeket, hősi erőfeszítéseket feltételező, élet­tel szavatoló Lizonyságtevés. Valóságos élet, amelyet a hitvalló teljesen Isten akaratának rendelt alá s egyedül Tőle tett függővé; minden más hatalomtól függetlenített. Innen van bátorsága és fö­lénye a világgal és mindazzal szembem, ami a világból való. Az­ért hajthatatlan meggyőződésében, megingathatatlan hűségében és erős a szolgálatban. Azért nem befolyásolja a szenvedés és nem rettenti a halál. Timor Dei expellit timorem hominum. Ha a magyarság küldetés: feladat és szenvedés, amint valóban az, akkor nekünk ebből a feladatból és szenvedésből a ránkeső részt vállalva, olyan küldötteket kell itt nevelnünk, akiket lehet kínozni,

Next

/
Thumbnails
Contents