Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941
9 szekere acéllűzbcn ragyog fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik." (Náh. 3:2.). „ .. . Kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek ; megbotlanak hulláikban." (Náh. 3:3.). Bizony „feljött a halál a mi ablakainkra és bejött a mi palotáikba 1 1. (Jer. 9:21.). Még nyomasztóbbá és elviselhetetlenebbé válik világunknak ez a tragikus kuszáltsága, ha meggondoljuk, hogy az a szenvedés, amely már szinte lelkünkig ér, az ember vétke: a mi bűneink következménye rajtunk. „ ... A te bűneidnek sohaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezt veled 1 1 (Jer. 30 : 15.); „mert a bűn zsoldja halál." (Róm. 6:23.). Hogy mi lesz ennek a küzdelemnek a vége, amelyben a föld lakóira nézve a lét és a nemlét kérdése dől el, amelytől százmilliók várják sorjuk jobbrafordulását, halandó ember meg nem mondhatja. Égy dolog bizonyos, a bűnei miatt az élet forrásától: Istentől elszakadt, magával meghasonlott és válságba jutott ember a maga erejéből nem képes kimenekülni a „pusztulás gödréből" (Zsolt. 41:3.). A nagy reformátorral, Kálvinnal sóhajtunk fel: „Hogyha az Isten az égből csodálatosan segítségünkre nem jön, — rettenetes nyomorúság szakad a világra." (Genf. Kát. bev.). Legyen áldott Isten, az ég és a föld teremtő Ura, a királyok Királya, hogy nyomorúságunkon megindult és szent Fiában megjelent kegyelmével segítségünkre jött. Legyen áldott, hogy megnyitotta szemeinket dicsőséges világa meglátására, ahol kibeszélhetetlen fenségben lakozik, ahonnan örök és állandó tanácsával ugy igazgatja a világ folyását, hogy minden, ami itt történik, szükségképen és akként történjék, amint Ő elrendelte. Legyen áldott, hogy a világok sorsát meghatározó örök tervébe beiktatta a mi árva nemzetünket, drága főiskolánkat s felvette a mi szegény életünket és ezt a napot is, amelyen ráeszméltet küldetésünkre, és elindít szent akarata teljesítésére. Miben áll a mi küldetésünk ? Erre a kérdésre nemcsak azért nehéz megfelelni, mert sokkal mélyebben érinti a mi egyéni, társadalmi, nemzeti és emberi életünket, mint az első pillanatra látszik, hanem azért is, mert ahány ember, társadalmi osztály, nemzet és népcsoport van, anynyiféleképen fogja fel és próbál feleletet adni reá. A különböző felfogások és meddő vitatkozások szövevényéből a legbiztosabban kivezető ut a küldetés fogalmi körének, tartalmának a tisztázása. Ez a szó feltétlenül magábafoglalja a küldő személyét, a küldött dolgot, akit vagy amit elindítanak és az utat, amelyen a küldött egyszer célhoz ér. Az a küldetés, amelyiknél ebből a tartalomból : küldő, küldött, út és cél, bármi is kiesik, megszűnt küldetés lenni. Azt mondanunk sem kell, hogy a küldetésben a legfőbb feltétel, a pótolhatatlan tényező a küldő személye, akitől jön minden inditás. S mivel a küldetésben mindig életről, és pedig halá-
