Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

8 és igazságban imádják a3 Atyát", — éppen azért szól hozzánk ma is a zsoltáríró szava: Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel, ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya! Teliát Isten Jézus Krisztusban való kegyelméből mi magunk is lehetünk, a mi szívünk és a mi életünk is lehet az az ajtó és kapu, amelynek megnyitásáról alapigénk szól. Isten Jézus Krisztusban való kegyelméből lehetünk az Ő keresett, igazi imádói, akik lélekben és igazságban imádjuk Őt, mert Jézus Krisztus hozzánk jött és kijelentette nekünk az Atyát, akit soha senki nem látott és nem ismert, hanem csak Ő, az egyszülött Fiú. Mert Jézus Krisztus imádkozott értünk, hogy az Atya szenteljen meg minket az Ő igazságával, amely az Ő Igéje (Ján. 17 : 17.), és mert Jézus Krisztus küldi hoz

: zánk a Szent Lelket, akit bizonnyal megkapunk, ha az Ő nevében kérjük az Atyától (Ján. 16:7, Luk. 11:13, Ján. 16:23), azért igaz az, amit az előbb, közvetlenül a prédikáció előtt énekeltünk: „A nagy Isten vagyon mivelünk, És SzentLelke lakozik bennünk." Mert Jézus Krisztus áron: az Ő vére árán vett meg minket, azért igaz az is, hogy a mi testünk a bennünk lakozó Szent Lélek temploma (I. Kor. 6 : 19—20) és mi magunk is, az apostolok és próféták alapkövén, az. egyetlen szegletkövön: Jézus Krisztuson, élő kövek gyanánt Isten hajlékává épülünk a Lélek által (Ef. 2 : 20—22). így, ezért lehet és kell, hogy mi testestől-lelkestől, egész valónkkal megannyi templom-ajtó legyünk, amelyeken a dicsőség Királya bevonul és örök lakozást vesz testiinkben-lelkünkben. Mindez azonban egyedül Isten Jézus Krisztusban való kegyelméből igaz. Éppen azért alapigénket elsősorban nem önmagunkra, hanem kizárólag Őreá: Jézus Krisztusra kell vonatkoztatnunk. Ö mondta es önmagáról mondta: „Én vagyok az ajtó" (Ján. 10 : 9). Ez az értelme, titka, háttere és előfeltétele egész alapigénknek. Ez teszi alapigénket olyan parancsolattá, amely elsősorban nem hozzánk intézett követelmény, hanem mindenestől Jézus Krisztus kegyelméről szóló bizonyság. így válnak ezek a zsoltárversek is, mint az egész Ótestámentorn : örömüzenetté, evangéliummá. Éppen azért ezeknek a zsoltárverseknek az az első és legfőbb üzenete hozzánk, hogy a bennük foglalt parancsolatot helyettünk és érettünk, mert mi magunk azt soha be nem tölthetjük, egyszersmindenlcorra Jézus Krisztus töltötte be és ezzel örökre kiszabadított minket e parancsolat kárhoztató és elmarasztaló ítélete alól. Bizony, ha rajtunk állna, ez a parancsolat mint Istennek egyetlen parancsolata sem volna soha betöltve, hanem az örök kárhozat ítélete, az Isten haragjának üzenete maradna számunkra. Mert a bukott Ádám ivadékai közül kicsoda dicsekedhetik azzal, hogy betölti azt, amire teremtetett: az Isten képét hordozza, az Ő dicsőségét, tisztaságát,