Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

25 dolunk. Félő, hogy az állandó népfőiskola megvalósításával el fogunk késni, pedig bizonyságaink vannak arról, hogy ezek a tanfolyamok falusi népünk körében már eddig is áldott megmozdulások forrásaivá lettek. Ugyanilyen természetű, de más szempontok alatt végzett szolgálat a faluszemináriumi és regös szolgálat. Az előbbi a népi, az úgynevezett mélykultúra veszendő értékeit kutatja fel és gyűjti össze, az utóbbi az egészséges és minden ízében magyar ének- és nótakultusz kivirágoztatásával eltespedt és halódó nemzeti erőket istápol és állít munkába. Nem üres kedvtelés és céltalan szórakoztatás tehát ez a kettős munkaág, hanem a legnemesebb értelemben vett szolgálat, amelynek középpontjában mindig a templomi igehirdetés áll. De az eddig végzett feladatoknál nem állhatunk meg. Kazinczy nyugtalan lelkével a kultúra alapelemét: a nép nyelvét is tanulmány és vizsgálat tárgyává kell tennünk, mely kifejező erejével meggazdagítja igehirdetésünket, megvilágítja népünk érzés- és gondolkozásvilágát s épségében vagy betegségében feltárja magát az életet. A gyógyítás hathatós eszközeinek bizonyultak a jó könyvekből alakított vándorkönyvtárak. Főiskolánk Nagykönyvtárának duplumtárában sok olyan könyv porosodik most hasznavehetetlenül, amelynek egy létesítendő vándorkönyvtárban magyar népünk szellemi életének irányításánál missziója volna. A magyar református egyház népegyház. A reformációban Isten az elhagyott, az eltiport, a vigasztalan tömegeket ragadta meg. A reformátorok nyomdokába lép, aki a néphez megy s a népért végez szolgálatot. Missziói területét adná fel theologiánk, ha nem itt és nem így szolgálná Istent. Vezető államférfiak a huszadik századot a munka uralma és dicsőítése századának szokták nevezni. Nekünk szent törekvésünk az, hogy századunk Isten uralmának és dicsőségének százada legyen, akinek szolgálatára immár kész a mi szívünk. Szolgálatunk megkezdésekor imádságos érzésekkel tekintünk kincses Erdély felé s meleg szeretettel öleljük keblünkre hazatért testvéreinket. A sárospataki Alma Mater nevében boldog örömmel köszöntöm a marosvásárhelyi ősi kollégiumot s a kolozsvári theologiai akadémiát. S néma könnycsepp hull szívemre Nagyenyedért satöbbi még távolmaradt testvériélekért. Adja a kegyelmes Isten, hogy ez a gyászunk mennél előbb véget érjen s hogy az egész magyarság szabad hazában dicsérje Őt, aki egyedül képes szabadulást adni. Ugyanezzel a meleg szeretettel kérek Istentől áldást a tengeren túl élő magyar véreinkre, amerikai magyar református testvéreink, közöttük főiskolánk sok kedves gyermekének életére, akik az idegen világ minden beolvasztó törekvése ellenére is hűek maradnak az édes szülőföldhöz s hősies erőfeszítéssel egy félszázaddal ezelőtt egyházat alapítottak s abban önfeláldozó szolgálattal megtartották és az új hazában szüle-