Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

19 a kezdeményezésekben és kivitelben megmutatkozó dinamizmusát, azt a frisseséget, amely a fizikai, idegbeli és erkölcsi fáradságot és fásultságot felváltja, az életösztönöket felébreszti, felfokozza s a holt anyag felett diadalra juttatja. S mivel ennek az erőnek birtokosa az ember, illetve az emberekből álló közösség, ez a közösség és pedig a nemzeti és faji egységek szerint kialakuló közösség fog az új rend középpontjában állni, amelynek eszerint mindenkor és mindenütt szociális karaktere lesz. A közösség életét összefoglalja, működését ellenőrzi a totalitárius állam, amely magábaszívja és hatványozza az összes energiát. Az állam keretében, hatalma és felügyelete alatt érvényesül minden a produktív erők teljes, egyöntetű, organikus fegyelmének megállapítása által, amelyet az erre kirendelt szervek útján végez. A cél: a nép fejlődése, gazdagsága, politikai hatalma és jóléte, azzal együtt az üzem előmozdítása és az állam haszna. Ez az emberi erőn és közösség munkáján alapuló rend kétségtelenül felette áll a materiális világrendnek. Etikai felfogás és megítélés tekintetében, továbbá szociális szintézisében határozottan magasabb typust képvisel annál. Sebezhető pontokat azonban itt is találunk. Mivel az emberi erőre épít, kimaradnak belőle a betegek és gyengék, akik sokszor önhibájukon kívül, fiziológiai adottságaik miatt kénytelenek a rend, a társadalom keretén kívül élni; az államnak róluk való speciális gondoskodása ugyanis a közösséghez való viszonyukon mit sem változtat. Ebben a rendben minden az emberen fordul meg, aki ereje, központi helyzete révén könnyen elbizakodottá és lázadóvá lehet, mert nincsen szívében elég alázat és töredelem annak elismerésére, hogy egyedüli erő a teremtő Isten (Jer. 10 : 12; 27 : 5; 32 : 17; 51 : 15); Ő a mi életünk erőssége is, (Zs. 18 : 2 ; 22 : 20; 27 : 1 ; 28 : 7), akinek ereje „erőtlenség által végeztetik el" (II. Kor. 19 : 9). Az alapelgondolás szerint az erők reservoir-ja, az élet megtestesítője az államhatalom, mintha sohasem hangzott volna el a világ felé a Megváltó szava: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön" (Máté 28 : 18). A cél, mint már láttuk a gazdagságon, a jóléten, a hasznon kívül bizonyos felsőbbrendűség elérése, akárcsak a matériális világrendnél, azzal a különbséggel, hogy itt nem egyesekről, hanem a közösségről, a népről, a fajról van szó. A vajúdó világnak ebben a káotikus forgatagában tisztán csendül meg Isten Igéje: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradtsággal szerzett kenyeret ennetek /" (Zsolt. 127 : 2.) „ Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit ; de ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." (I. Tim. 6:6—8.) „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között az utolsó és mindeneknek szolgája." (Márk 9 : 35.) 2*