Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

3. Az Isten-Ige szolgálafában. Évmegnyitó beszéd. 1940. szeptember 29-én tartotta dr. Zsíros József theol. akad. és közigazgató. Az emberiség tragédiákkal teletűzdelt élete folyamán kevésszer, talán sohasem élt át olyan sorsdöntő időket, mint ma. Azt mindenki csodálatos módon érzi és látja, hogy az a gigantikus küzdelem, amely körülöttünk az elmúlt világháborúban győző és legyőzött, illetve kisemmizett nemzetek között tombol, már a hozzákészülődés arányaiban és célkitűzéseiben messze túlhaladta a világpolitikai és világgazdasági hegemóniáért folyó revanche-mérkőzés kereteit. Évszázadok alatt felgyülemlett s a lét rejtett mélységeiből előtörő vitális népi erők vívják most egymással az élethalálharcot, a „lenni vagy nem lenni"-kockázat kétségbeesett erőfeszítésével ássák a történelem megáradt folyama előtt az új medret, s keresik azt az új életformát,vmely az emberiség sorsát évszázadokra meghatározza és magát az embert az alkotó munka boldog mívelőjévé teszi. A történelemnek ettől a meglepetésekhez vezető, élesívű fordulójától visszatekintve, egyre világosabban látszik, hogy a nemrég lezajlott világégés egy tökéletesen kiépült, a maga mivoltában sajátosan jellegzetes világrendnek a betetőzője és zárómozzanata volt, melyet ha meghatározni akarnánk, röviden az anyagelvűség rendjének nevezhetnénk. Ennek a rendnek középpontjában az arany állott. Ez a sokak által ma is sóvárogva vágyott és bálványozott anyag lassan hatalmába kerített mindent. Nélkülözhetetlen alapelemévé lett a gazdasági életnek: az iparnak és kereskedelemnek. Irányt szabott a dolgozó milliók törekvéseinek. Formálta a társadalom, a nemzet, a népek gondolkozását. Befolyásolta a szellemi és kultúrális megnyilatkozásokat: az irodalmat és művészeteket. De a legvakmerőbb lépést akkor tette, amikor az úgynevezett racionális-liberális világszemlélet kiépítésével és uralomrajutásával megbéklyózva a lelkiismereti szabadságot, egy a lényegével merőben ellentétes területet, a hit és a vallás világát a benne munkáló lelki erőket is megpróbálta a maga szolgálatába állítani. Nem az anyag-őfelségén, hanem az élő Isten hatalmán múlott, hogy ez csak részben sikerült. De még így is a materiális gondolkozás s a belőle táplálkozó világ2