Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1939
7 megújhodása egyéneken át történhetik, vagy helyesebben kezdődhetik meg csupán! Miközben eszményi célkitűzések megvalósításán ég el a lelkünk, nem kétséges előttünk, hogy az utópiák és ábrándok birodalmának határkövéhez vagyunk közel. Azonban lelkünk mélyéig meg vagyunk győződve, hogy minél tisztábbak, minél magasabbrendűek és egyetemesebbek eszméink, annál megközelíthetetlenebbek s egyszersmind értékesebbek is azok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azok nem érhetők el. Tisztán áll előttünk a két legnagyobb akadály is: a nemzedékek közötti és a társadalmi osztályok közötti szakadék. A magyar jövő szebb arculatának kialakításában gyönyörű feladat vár e téren reánk, nevelőkre pataki viszonylatban. Nem ringatjuk magunkat ábrándokban ezen a téren sem, azonban megtesszük, ami rajtunk emberileg áll. Gyönyörű példák lebegnek előttünk főiskolánk történetéből mindkét vonatkozásban, tehát csak a jól bevált és kipróbált tradíciókra kell modern köntöt adnunk, hogy eljárásunk korszerű és a modern pedagógia elveivel összhangban álló legyen. /U. i. a formák még a pedagógiában is köteleznek, mert különben szellemi zsibárusoknak tekintenek bennünket. Mi azonban nemes tradíciókkal fémjelzett tartalmat fölibe helyezzük a kereteknek, de viszont készek vagyunk új keretet is adni, ha az a történelmi fejlődés vonalában haladva valóban korszerű s mindenek fölött a nevelő hatásokat segíti elő. Nevelő munkánknak tehát egyrészt erősen nemzeti, másrészt azonban vallásos jellege van. Ez utóbbi felekezeti mivoltunkból is következik, anélkül azonban, hogy felekezetieskednénk. Az evangelium nem felekezeteknek, hanem üdvözülést kereső embereknek szól, ép azért azt akarjuk, hogy mint eleven erő torkolljon belé a mi életünkbe egyéni és közösségi viszonylatban. Nemzetünk is csak akkor állhat talpra, ha felekezeti különbség nélkül a Krisztus által megvetett fundamentumra áll. Ha a felelősségről beszélünk, elsősorban Istennel szemben kell azt éreznünk. Ez a felelősség mindent megelőz. A világháború utáni átmeneti korszak, melyet a bizonytalanság, a súlypont keresés jellemez minden tekintetben, így a pedagógiában is, végül mégis oda fejlődött, hogy a jobb jövő érdekében a legjobbnak tartják, ha hangsúlyozzák a hivatásos nevelők előtt, hogy a vallásos alapon erkölcsös polgárrá való nevelés az ideál. Nagy utat tett meg a hivatalos pedagógia, míg ide eljutott, de el kellett jutnia, mert már valóban csak az evangéliumi alapon való nevelés hozhat egy jobb jövendőt. Mi is volna e világból, ha az Istenben való hit üres fantommá válna ? Hiszen így is ott tartunk a majdnem 2000