Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1939

IIL Közigazgatói jelentés az 1939—40. iskolai évről. Elmondotta a főiskola 194Ü. június 20-i évzáró ünnepélyén Tárczy Árpád gimn. és közigazgató. Zavaró körülményekkel bőven teletűzdelt tanév zajlott le mögöttünk. A kifürkészhetetlen isteni gondviselés egy újabb világégést engedett megérni. Recsegnek-ropognak a világ egész berendezésének anyagi és szellemi eresztékei és ma még senki sem mondhatja meg, hogy nem dől-e önmaga-ásta sírjába, vagy nem roskad-e az önmaga-gyujtotta világégés pernyéjébe az emberi kultura. Mélyen Tisztelt Közönség! Amidőn a tanév elején munkához fogtunk, határozott cél felé futottunk; tudtuk, mit akarunk, tudtuk, mit kell tennünk, hogy célunkat, eszményeinket elérjük, vagy legalább megközelítsük. A céltól el nem tértünk, haladtunk a Főiskola tradícióitól megszentelt és megjelölt uton s ma hálával telve mondjuk: Mindeddig segített bennünket az Ur ! Azonban ennek dacára állandó problémák közt éltünk s ezek megoldását illetőleg a becsületes szándékokat nem tagadhatja meg tőlünk senki különösen a tekintetben, hogy mindezek egyházunk és nemzetünk iránti szeretetből többletmunkát jelentenek tanárra s tanítványra egyaránt. De nyugodt lélekkel jelentem ki azt is, hogy a szorosan vett iskolai munkát elsősorban igyekeztünk minden vonatkozásában jól elvégezni. Itt állunk most a tovatűnő tanév mesgyéjén s könnyfátyolos szemmel tekintünk vissza a fájó s hálatelt szívvel az édes emlékekre, eseményekre s bizakodó és megújhodó reménységgel a megoldásra váró problémákra. Csordultig telt fájdalommal és megdöbbenéssel a lelkünk, amikor az általunk oly nagyrabecsült és őszintén szeretett főigazgatónknak, dr. Tamedly Mihálynak halálhírét közölte velünk a főigazgatóság. Sirattuk az elhunytban Főiskolánknak és mindnyájunknak megértő, együttérző barátját, aki varázslatos egyéniségének egész melegét árasztotta reánk s lelkének drága gyöngyeit szórta közöttünk, valahányszor itt megjelent.